A brit autóversenyző 1932. február 25-én látta meg a napvilágot, pályafutása során pedig összesen 39 Forma-1-es nagydíjon állt rajthoz. 1956-ban debütált a királykategóriában, karrierje során 6 győzelmet és 3 rajtelsőséget szerzett az F1-ben, és összesen 10 alkalommal állt fel a dobogóra.

Brooks első versenyét a BRM színeiben futotta hazai versenyén, az 1956-os Brit Nagydíjon, a következő évben viszont már a Vanwall autójával versenyezhetett. 1959-ben lett a Ferrari versenyzője, az olasz csapattal kétszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára. 1960-ban már javarészt a Cooperrel versenyezhetett, utolsó idényére, 1961-re pedig átült a BRM versenyautójába.

Autóversenyzői pályafutása során voltak komoly balesetei is: a Le Mans-i 24 óráson óriásit bukott, szerencsére azonban túlélte az incidenst, az 1957-es Brit Nagydíjon pedig sérülten állt rajthoz.  A 6. helyen autózott Aintree-ben, amikor Stirling Moss versenygépe meghibásodott, Brooksot pedig behívták, és Moss ült át az autójába. Ez volt az egyik legemlékezetesebb győzelmük, hiszen először nyert brit versenyautó világbajnoki futamot.

„Mázlim volt a Le Mans-i balesetkor, hogy nem tört el semmim, de nagyon komoly horzsolásaim voltak. Volt egy lyuk a combom oldalán, amibe szó szerint bele tudtam tenni az öklömet!” – mondta később a legendás versenyző.

Tony Brooks kedden, 90 esztendősen hunyt el. A Forma-1 elnök-vezérigazgatója, Stefano Domenicali ezekkel a sorokkal búcsúzott tőle: „Szomorúan értesültem arról, hogy Tony Brooks elhunyt. Tagja volt azon különleges versenyzők csoportjának, akik úttörőnek számítottak, és a határokat feszegették akkor, amikor ez óriási kockázattal járt. Nagyon fog hiányozni, gondolatban pedig a családjával vagyunk ezekben a nehéz időkben.”

A Forma-1 1950-es győztesei közül Tony Brooks hunyt el utolsóként.