Nyilvánosságra hozták a legújabb biztonságfejlesztési projektet, amely alapjaiban változtathatja meg és segítheti a mentési folyamatot egy F1-es baleset során.

A Forma-1 biztonsága folyamatosan fejlődik, és habár a nyilvánosságot nem minden esetben avatják be a részletekbe, a háttérben soha nem áll le az a munka, amelyben mindenki azért dolgozik, hogy a száguldó cirkuszt és a motorsportot biztonságosabbá tegyék. Ez volt a helyzet a Halo esetében is, és most egy olyan projektet hoztak nyilvánosságra, amely óriási innovációt jelent a Forma-1-ben, később pedig más motorsport kategóriákba, majd más területekre is átültetnék.

Ha baleset történik egy F1-es versenyhétvégén, Alan van der Merwe, az orvosi autó sofőrje és dr. Ian Roberts, az FIA orvosi delegáltja az, aki a pályabírók mellett elsőként ér oda a helyszínre – ők azok, akik a balesetek utáni körülményeket testközelből élik át, így az évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek arról, hogyan lehetne fejlődni ezen a területen. Van der Merwe és dr. Ian Roberts felelősségének érzi, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a biztonság növeléséért. A két szakember az F1Világ szerkesztőségének már a Hungaroringen elárulta, egy olyan ügyön dolgoznak, amely megváltoztatja az eddigi mentési folyamatot, projektjüket pedig most nyilvánosságra hozták.

De miről is van szó pontosan? A mentés során eddig a legnagyobb probléma az volt, hogy a versenyző fizikai állapotáról csak az ő visszajelzése alapján vagy a helyszínre érkezve értesülhettek. Ha nem volt rádiós kapcsolat a pilótával, és az autó esetlegesen a feje tetején állt meg, vagy a gumifalba szorult, időbe telt, mire a versenyzőhöz tudtak férni, és meg tudták vizsgálni az állapotát – ez azonban 2018-tól megváltozik.

A biztonságot a versenyzők szó szerint a kezükbe veszik majd: a kesztyűkbe olyan szenzorokat helyeznek majd, amely biometrikus vizsgálatot jelent majd a versenyző állapotára nézve. A mindössze 3 mm vékony szenzor a pilóták életjeleit fogja vizsgálni a versenyek alatt és az esetleges baleset után.

„Tudjuk, hogy az emberek vizsgálata létfontosságú az orvosi ellátás során. A balesetet szenvedett versenyzők esetén sincs ez másképp. El akarjuk kezdeni őket vizsgálni, amilyen gyorsan csak lehet. De a jelenlegi felszerelésünk nagy, és csak azután alkalmazzuk, hogy megtörtént a baleset. Van olyan időtartam, amikor a pilóta nem is elérhető számunkra, nem látjuk, vagy nem vagyunk mellette, így korlátozott az az információ, amit kaphatunk róla” – nyilatkozta dr. Ian Roberts, a projekt egyik megalkotója.

Carlos Sainz a 2015-ös Orosz Nagydíjon szenvedett balesetet, amikor elvesztette uralmát a Toro Rosso felett, és 153 km/h-val csapódott a gumifalba az autó orrával, így Sainz gyakorlatilag a gumifal alá szorult. Ez volt az egyik legnagyobb becsapódás, amelyet a Forma-1-ben az elmúlt években mértek, de szerencsére a spanyol sértetlenül megúszta az esetet. Az orvosi csapatnak azonban egyáltalán nem volt egyszerű dolga, ugyanis mielőtt bármit tenni tudtak volna, meg kellett várniuk, hogy a gumifal alól kiszabadítsák Sainzot – egészen addig nem tudták, milyen állapotban van a pilóta.

Az új találmány éppen erre kínál megoldást: „Ha rögtön megkezdhettük volna a vizsgálatot, akkor még jobban megtervezhettük volna a mentési folyamatot, mint ahogy tettük akkor. Ezek az új technológiával, abban a pillanatban, amikor baleset történik, fiziológiai és biometrikus adatokat kapunk, szóval a 0. perctől kezdve vizsgáljuk őt a kezdeti reakciókon át egészen az orvosi központba történő szállításig” – mondta Roberts doktor.

És ahogyan a Halo fejlesztése, illetve sok más biztonsági intézkedés, a szenzoros kesztyű kialakítása is régóta zajlik a háttérben, a nyilvánosság bevonása nélkül. A csapatok azonban régóta együttműködnek Roberts doktorral és Van der Merwe-vel, a Hungaroringen pedig már tesztelték is a prototípusokat, ráadásul az FIA biztonsági ellenőrzésein is átment – hiszen nemcsak könnyűnek és kicsinek, de tűzállónak is kell lennie a szenzornak. A Magyar Nagydíj hétvégéjén a Mercedes, a Ferrari és a Red Bull tesztelték az eszközt: a visszajelzések azt segítik, hogy pontosan hova helyezzék a kesztyűkben a szenzorokat, hogy a pulzust és a vérben lévő oxigénmennyiséget mérhessék. „Olyan mutatókat kapunk, amelyek alapján megváltozhat a mentési forgatókönyv” – folytatta Van der Merwe.

Az orvosi autóban így azonnal tudni fogják, hogy ha valakinek olyan sérülése van, amely a légzést befolyásolja – hiszen ekkor a vérben csökkenni fog az oxigéntartalom, amiről rögtön értesülni fognak. Az életjelek információit már akkor megkapják az orvosok, amikor csak úton lesznek a versenyző felé.

A projekt vezetőinek nem volt könnyű dolga, amikor a Forma-1-be szerették volna beültetni a találmányukat. „Nagyon sok rendszer csak akkor működik egy F1-es autón, amikor minden rendben van” – mondta Van der Merwe. „De nagyon sokszor, amikor odaérünk egy balesethez, a telemetria antennái letörnek, az autó teljesen leáll. Szóval különböző szintjei lehetnek annak, hogy hogyan kapjuk a jelet. Ezért a kesztyűben lévő szenzorok önállóak, és mindig működnek – a legrosszabb esetben is.”

A kesztyűben így egy kis akkumulátor található, amelyet a versenyzőknek csak egy töltőszőnyegre kell majd helyezniük, amikor leveszik – ezzel is megkönnyítve a dolgukat, hiszen a csapat nem akart ezzel bonyodalmakat okozni számukra. Az adatokat az első évben a csapatok számára is elérhetővé teszik majd, így amikor a pilóták visszatérnek a garázsba, letölthetőek lesznek az információk. Később azt is tervezik, hogy a pulzust érintő adatokat valós időben is viszontláthatják majd a versenyzők és az istállók.