Vajon mi játszódik le egy versenyző fejében, ha 280 km/órás sebességgel elgázol egy kutyát? Bruno Senna mesélt horrorisztikus élményéről az adrivo.com-nak.
Vajon mi játszódik le egy versenyző fejében, ha 280 km/órás sebességgel elgázol egy kutyát? Bruno Senna mesélt horrorisztikus élményéről az adrivo.com-nak.
Fél órával a verseny után Bruno Sennának sikerült annyira feldolgoznia a balesetét, hogy a még mindig sokkhatás alatt álló édesanyját, Vivianét nyugtatgatta.
Legalábbis kívülről úgy tűnt, hogy sikerült lehiggadnia a vérfagyasztó balesetet után, ami a GP2 sprintfutam 11. körében történt, és azóta is erről beszél a szakma.
Hogyan élted meg a szituációt?
BS: “Egyszerűen hihetetlen számomra még mindig, hogy egy Forma-1-es versenyt rendező pályán előfordulhat ilyen, mert elvégre azért mégsem a természetben vagyunk. 280-nal mentem az egyenesben, és mivel ezen a részen nem belátható teljesen a pálya, nem láthattam, mi van előttem. Sárga zászló volt érvényben, ráadásul nem dupla, ami a szokatlan, különleges helyzeteket jelenti.”
“Először azt hittem, hogy egy lassabb autó, vagy valami alkatrész miatt a pályán, az előttem haladó Conway kikerül valamit, de utánaeredtem.. A pálya ezen része némi vak vezetést kíván meg, mert olyan a karakterisztikája, hogy van egy pont, ahol semmi sem látsz.”
“Amint áthaladtam a csúcsán, a kutya hirtelen elém ugrott, mindezt kb. 3 tizedmásodperc leforgása alatt történt, így nem volt sok reagálási lehetőségem. Úgy tűnt, hogy jobbra akar szaladni, így megpróbáltam balra elkerülni, de sajnos meggondolta magát, és balra kezdett el rohanni.”
“A jobb első kerekemmel találtam el, de ez is a szerencsém, hogy a gumival kaptam el, mert ha a kocsim orr részével találom el, és az leszakad, másképp is végződhetett volna a találkozásunk…”
Érthetően elég dühös voltál, amikor kiszálltál az autóból. Egy ilyen veszélyes pillanat után mi járt a fejedben?
BS: “Több okból kifolyólag is ideges voltam, mert nem azt várja az ember a versenyén, hogy elgázol egy kutyát 280-nal. Még mindig előttem van, amint a kutya a pályán rohangál…”
Feltételezem csalódott is vagy, mivel egészen az ominózus esetig jól alakult a verseny számodra…
BS: “Igen, úgy gondolom, hogy jó munkát végeztem, sikerült megtalálni a megfelelő beállításokat, és kiválóan haladtunk. Ha a 15. helyről a hatodikig fel tudod küzdeni magad, azért az azt mutatja, hogy a versenytempód jó.”
“Azokban a körökben eléggé nagy iramot diktáltam, hogy pár hellyel előrébb végezhessek, folyamatosan a leggyorsabb köröket futottam. Lett volna még lehetőségem ezen a futamon…”
“De ahogy azt már mondtam, nem számíthatsz arra, hogy egy kutyával fogsz ütközni, ekkora sebességgel. Szerencsére csak az autó sérült, és a kutya múlt ki, én jól vagyok, “csak” egy jó eredményt dobtam el. De már épp elég baj ez nekem így is, hogy 0 ponttal távozom egy versenyhétvégéről egy olyan bajnokságban, ahol minden pont számít – és abszolút vétlen vagyok a dologban. Elég nehéz ezt így elfogadnom…”
