A most 39 esztendős versenyző kétségkívül pályafutása utolsó szakaszában jár, ennek ellenére azonban újabb kihívás vár rá, hiszen 2025-től már a Ferrari versenyzőjeként kell bizonyítania a száguldó cirkuszban. Hamilton a Forma-1 legeredményesebb versenyzője lett, mióta 2007-ben bemutatkozott a száguldó cirkuszban: 7 világbajnoki címe mellett 103 nagydíjgyőzelmet és 104 rajtelsőséget szerzett a McLaren és a Mercedes színeiben.

A Ferrarival több évre szóló szerződést kötött, így 2026 végéig biztosan folytatja a versenyzést — elmondása szerint azonban tudatosan készül a versenyzést követő időszakra is.

„Amikor először bekerültem a Forma-1-be, felkeltem, edzettem és versenyeztem — semmi másról nem szólt” —  mondta Hamilton a GQ Magazinnak adott interjújában. „Semmi másra nem jutott. De rájöttem, hogy a folyamatos munka nem ad boldogságot, és az életben egyensúlyra van szükség. És rájöttem, hogy valójában eléggé boldogtalan voltam.”

„Annyi minden hiányzott, annyi minden volt bennem még. És ez őrületes volt, mert azt mondtam magamnak: a Forma-1-ben vagyok, elértem az álmom, ott vagyok, ahol mindig is lenni akartam, a csúcson vagyok, harcolok a bajnoki címért. De valahogy mégsem élveztem. Mintha egy hógömbben lennél — ez a versenyzés világa. És annyi minden van kívül, amire egyszerűen nincs időd rápillantani. Azt hiszem, ha minden nap bejársz az irodába, és nap mint nap ugyanazt a folyamatot ismétled, előbb-utóbb kikapcsolsz. Találnod kell valamit, ami megnyugtat, ami ébren tartja az elméd.”

Hamilton elárulta, az évek során sok világklasszis sportolóval találkozott, akik mind arról beszéltek neki, fontos, hogy a visszavonulás után legyen mivel betöltenie az űrt.

„Sok hihetetlen sportolóval beszéltem, Boris Beckertől Serena Williamsen át Michael Jordanig. Beszélgettem azokkal a nagyszerű sportolókkal, akikkel az utam során találkoztam, akik már visszavonultak, vagy még versenyeznek — és a következő lépésekkel kapcsolatos félelmekről, a felkészülés hiányáról is szó esett.”

„Sokan azt mondták: ‘Túl korán hagytam abba.’ Vagy: ‘Túl sokáig maradtam.’ ‘Amikor vége lett, semmim sem volt tervbe véve.’ ‘Az egész világom összeomlott, mert az életem egészen addig a sportról szólt.’”

„Néhányan azt mondták: ‘Nem terveztem előre, és kicsit össze-vissza lett, mert utána nagyon elveszettnek éreztem magam. Olyan űr volt bennem. Olyan űr, amit fogalmam sem volt, hogyan töltsek be. És kezdetben annyira siettem, hogy betöltsem, hogy rossz dolgokkal töltöttem meg. És elkövettem néhány hibát. Aztán végül megtaláltam az utam.’”

„Néhányuknak tovább tartott, másoknak kevesebb ideig. De ez elgondolkodtatott: Rendben, amikor abbahagyom, hogyan kerülhetem el ezt? Így komolyan elkezdtem keresni más dolgokat, amelyek iránt szenvedélyes vagyok.”