Nico Rosberg Kínában aratott győzelme történelmi jelentőségű volt. Talán kevesen tudják, de egy autógyártó sem büszkélkedhet olyan eredményekkel az autósportban, mint a Mercedes-Benz.
Nico Rosberg Kínában aratott győzelme történelmi jelentőségű volt. Talán kevesen tudják, de egy autógyártó sem büszkélkedhet olyan eredményekkel az autósportban, mint a Mercedes-Benz.
A német gyár Ezüstnyilai etalonnak számítottak a második világháború előtt, de a Forma-1 hajnalán is dicsőségesen szerepeltek az ezüstös masinák.
Évekig tartott mire a Mercedes-Benz a második világháború után visszatérhetett a versenypályákra. A legnagyobb versenymúlttal büszkélkedő márkát nemcsak a háborús károk hátráltatták, – A szövetséges bombázások a gyártókapacitás nagy részét tönkretették – hanem a győztes hatalmak bürokráciája is.
Németország megszállási övezet volt, és mint ilyen, mindenhez a szövetségesek engedélye kellett. A Mercedes-Benz versenyrészlegét a negyvenes évek végén kezdték újjászervezni, amiből a háború előtti Grand Prix-sikerek két nagy kovácsa, Alfred Neubauer és Rudi Uhlenhaut is kivette a részét.
A világégés előtt a náci rezsim támogatását élvezve, a Mercedes-Benz és az Auto Union masinái uralták a versenypályákat. A német autógyárak komoly pénzeket öltek az ezüst masinák fejlesztésébe, amelyek mai szemmel is hihetetlen teljesítményére voltak képesek.
A Mercedes W125-ös nyolchengeres erőforrásából például 646 lóerős teljesítményt préseltek ki! A német márkák szinte játszva nyerték a versenyeket, de a sikereknek a háború véget vetett.
Sokáig úgy volt, hogy a Mercedes-Benz a Tripoliban győzelmet szerző 1,5 literes W165-ssel áll rajthoz a nem sokkal korábban szerveződött Forma-1-es világbajnokság futamain, de az 1954-ben életbe lépő új regula miatt Stuttgartban új autó tervezésébe fogtak.
Ez a könyv az Ezüstnyilak történetébe vezeti be az olvasókat, amelynek főszereplői olyan nevek, mint Caracciola, Fangio, Häkkinen, napjainkban pedig Lewis Hamilton, Jenson Button vagy éppen Michael Schumacher.
Mivel a gyár pénzszűkében volt, az F1-es versenyautó alapját a nem sokkal korábban piacra dobott sportkocsi, a 300SL jelentette. A Forma-1-es masina lelke egy 2.5 literes soros nyolchengeres szívómotor volt, amely 265 lóerőt adott le percenkénti 8300-as fordulatszámon.
A német mérnökök két újítással is felvértezték az erőforrást: az autósport történetében most először alkalmaztak kényszer-szelepvezérlést illetve benzinbefecskendezést egy versenyautóban.
A W196-os típusjelű gép másik érdekessége az áramvonalas karosszéria volt, amelyet a gyors pályákon vetett be a Mercedes-Benz. A versenyautóból különböző típusú pályákhoz háromféle tengelytávú, valamint szabadon álló kerekekkel (Typ Nürburgring) és áramvonalas külső borítással (Typ Monza) ellátott változat is készült.
A W196-es már az első versenyén a franciaországi Reimsben tartolt. Juan-Manuel Fangio és Karl Kling nagy, több mint egy perces előnnyel verték agyon a többieket! Az argentin bajnok a szezon során további három futamgyőzelmet zsebelt be és simán világbajnok lett.
Bár a következő évben is folytatódott a széria, de az 1955-ös szezon gyászos évként került be az autósport történetébe. A Le Mans-i versenyen a történelem legsúlyosabb versenybalesete következett be. Egy szerencsétlen manőver következtében Pierre Levegh Mercedese kirepült a pályáról és tűzgolyóként becsapódva a lelátóba 82 néző életét oltotta ki.
A Le Mans-i baleset:
Az autósport óriási válságba került, a szervezők lemondták a Francia, a Német és a Spanyol Grand Prix-t, Svájcban pedig örökre betiltották a pályaversenyeket. A súlyos baleset a Mercedes-Benzt is arra késztette, hogy bejelentse néhány hónappal korábban meghozott döntését, mégpedig, hogy kivonul a gyorsasági autósportból.
A gyár már a Le Mans-i verseny előtt, 1955 tavaszán eldöntötte, hogy az autóversenyeken szerzett tapasztalatokat a szériagyártásban kell kamatoztatni, ezért a mérnökök, akik addig kétfelé dolgoztak, ezentúl csak az utcai autók gyártására koncentráltak.
A W196-os utolsó F1-es versenyére Monzában került sor. Ekkor már tudni lehetett, hogy a szezon végén a Mercedes kivonul a Forma-1-ből, de utoljára még megvillantak a csillagos márka autói.
A csapat alaposan felkészült és nem akartak semmit a véletlenre bízni. A monzai pályán 1955-ben jelentős változásokat hajtottak végre és az addig 6 kilométeres aszfaltcsík mellé készült egy 4 kilométeres betonborítású ovál is, döntött kanyarokkal, amely nem volt túl jó minőségű. Az olaszos hanyagsággal összeillesztett betonlapokon elpattogtak a versenyautók és az érdes felület sok defektet okozott.
Alfred Neubauer egy hónappal a verseny előtt kibérelte a ringet, hogy kipróbálják, hogyan viselkednek az Ezüstnyilak az új részen. A Mercedes a tesztre három különböző autót küldött Olaszországba.
Kiderült, hogy az átalakított ringen a közepes tengelytávú W196-os a legkezelhetőbb, ezért a versenyre még két ilyen autót készítettek fel. Biztos, ami biztos a futamra mindhárom típust elvitték és az edzések előtt néhány órával kiderült, hogy a rendezők javítottak a pálya burkolatán, amely azt eredményezte, hogy a hosszú tengelytávú W196-osnak lett a legjobb úttartása a döntött kanyarban.
Neubauer azonnal telefonált Stuttgartba és rendelt még két ilyen autót. Az Ezüstnyilakat a híres versenyautó szállítóra rakodták fel, és az éj leple alatt 160 km/h-s sebességgel repítették Monzába. Reggelre ott is volt a két ezüst gépezet a Királyi Vadasparkban, ahol a Mercik már az edzésen átgázoltak mindenkin.
A legjobb edzésidő Fangióé lett, mögötte Moss és Kling végzett. A rajttól Moss jött el a legjobban, mögé a másik három Ezüstnyíl sorolt be, Fangio, Piero Taruffi, Karl Kling sorrendben.
Az első kör végén aztán a ’Maestro’ ment előre, aki innentől kezdve a kezében tartott a gyeplőt. Moss a 19. körben kénytelen volt a boxba jönni, miután összetört a szélvédője. Egy kisebb javítás után az angol fiú visszatért a pályára és remek időket repesztett, de a motorja csak a 27. körig bírta.
Kling autója is kidőlt idő előtt, a német váltója a 32. körben adta meg magát. Fangio viszont okosan ment és szokásához híven csak annyira hajtotta az autót, amennyire nagyon szükséges volt. Az argentin bajnok elsőként halad át a célvonalon, nyakában a másik mercis Pierro Taruffival. A két Ezüstnyíl óriási fölénnyel nyert, Fangioék előnye több mint 46 másodpercre rúgott a ferraris Eugenio Castellottival szemben!
Ezután azonban a versenycsapat lehúzta a rolót Stuttgartban. A Mercedes-Benz még megnyerte a sportkocsi vb utolsó fordulóját Szicíliában és ezzel a bajnoki címet is, majd október 22-én a gyár udvarán Alfred Neubauer csapatfőnök és három pilóta, Fangio, Moss és Kling szimbolikusan egy fehér lepedővel, könnyek között takarták le az egyik W196-ost. A Mercedes-Benz ezzel évtizedekre búcsút vett a Grand Prix sporttól.
A Mercedes Benz W25 és W196: