A McLaren pilótája a futamot követően őszintén beszélt önkritikusan saját teljesítményéről, az autóval való kapcsolatáról, és arról, miért érzi úgy, hogy jelenleg nincs összhangban a McLaren MCL39-esével — mellyel egész hétvégén sokat küszködött.

„Az autó jó – megnyerte a versenyt. Szóval amennyire lehet, elégedett vagyok” – mondta Norris, majd hozzátette, hogy bár a verseny hozott némi elégedettséget, az időmérős szereplése csalódást okozott: „Hatodik lettem az időmérőn, ami elég szörnyű, szóval hogyan is lehetnék elégedett? Ez nem logikus. Ma persze kicsit boldogabb vagyok, hogy visszajöttem a harmadik helyre. Jól rajtoltam, minden rendben ment. De úgy gondolom, a második hely volt a maximum, amit elérhettünk volna – és azt el kellett volna érni. De nem sikerült – és ez az én hibám volt, a hibáim miatt. Szóval vegyesek érzések. A tempó jó – az autó nyilván fantasztikus, ahogy Oscar is megmutatta, de túl sok hibát követtem el.”

Norris futamát már a rajt előtt beárnyékolta egy hiba, aminek következménye öt másodperces időbüntetés lett.

„Azt hiszem, túl hátul voltam a rajtrácson, ezért próbáltam előre araszolni – és végül túlaraszoltam. Ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltam. Nem történhetne meg, de megtörtént – és megfizettem az árát” — magyarázta.

„Amikor a harmadik helyen voltam, elégedett voltam. Láttam, hogy George-ot nehéz lesz megelőzni – nem voltak rosszak ezen a hétvégén. Nem gondoltam, hogy könnyen elé kerülök, és végül nem is sikerült. Jó volt az első köröm, agresszív voltam, támadtam – ahogy kellett. Aztán jött a büntetés, és minden sokkal rosszabb lett. Korábban álltam ki a bokszba, mint mások, többet kellett nyomnom, hogy ledolgozzam az öt másodpercet – nagyjából sikerült is, de így régebbi és melegebb gumikon voltam, és ennek megfizettem az árát. Minden jó dolog után két rosszat csináltam. Én akadályoztam meg saját magam abban, hogy jobban haladjak előre.”

Norris elismerte: bár a versenytempó tekintetében jobban érezte magát, még mindig nem találta meg az összhangot az autóval.

„Elégedettebb vagyok a tempómmal, mint szombaton, de még mindig nem érzem magam jól az autóban. Szombaton azt mondtam, újra kell kalibrálnom magam – és ez nem csupán pillanatnyi frusztráció volt.”

Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mihamarabb kicsit jobban összebarátkozzon az autóval, így felelt: „Bárcsak tudnám a választ. Őszintén. Ha tudnám, megosztanám veletek. De nem tudom. Amikor sportoló vagy, tudod, mikor van meg az összhang, mikor vagy magabiztos. És most nem érzem ezt. Tudom, hogy megvan bennem minden, ami kell – nem kételkedem benne, hogy elég jó vagyok. De valami nem klappol köztem és az autó között.”

A brit tehetség azt mondja, 2024-es évvel összevetve még élesebbek az ellentétek.

„Tavaly minden kanyart előre éreztem, tudtam, mi fog történni. Idén ennek az ellenkezőjét érzem. Még Ausztráliában sem – függetlenül attól, hogy megnyertem – éreztem magam jól. Az autó fantasztikus, és sokszor kihúz a csávából, de nem tudok a képességeimnek megfelelően vezetni – és ezt fáj kimondani.”

Norris azt is elmondta, hogy mennyire nehéz nem túlgondolni a dolgokat, és hogyan próbálja mentálisan kezelni a kihívásokat.

„A helyzet az, hogy szerintem még nehezebb lenne számomra, ha nem mutatnám ki ezeket a dolgokat. Sokszor – amikor interjúzom vagy bármi hasonló – ez igazából csak a frusztrációm kiengedése. Azért van, mert nem érem el azt, amit szeretnék. Mert annyira szeretném jól csinálni, mert győzni akarok. Amikor tudom, mire vagyok képes, mit tudok elérni, és ehhez képest még csak közel sem vagyok hozzá – mint például szombaton –, akkor nagyot csalódok magamban. Egyszerűen ilyen vagyok. Nagyon ki vagyok éhezve a sikerre, és keményen dolgozom érte. És amikor nem jön össze, különösen ha én rontok el valamit, akkor nagyon csalódott vagyok.”

„De amit mondok az interjúkban, az szerintem nem hat rám negatívan. Annyiszor csináltam ezt már életem során, hogy megtanultam kizárni a saját mondataimat a gondolataimból. Lehet, hogy néha hiányzik egy kis önbizalom – korábban biztosan volt ilyen. De ez is én vagyok. Így működöm, így dolgozom, és ez az, ami ilyen jó versenyzővé tett – bár lehet, néha épp ez akadályoz abban, hogy még jobbá váljak. De, ahogy mondtam, tudom, mire vagyok képes, és elégedett vagyok ezzel. Amit elérhetek, az szerintem bőven elég, és simán ott van a legjobbak szintjén. Csak vissza kell találnom a ritmusba.”

„És igen, lehet, hogy néha túl kemény vagyok magammal – mint szombaton. De ma már egy jó alvás után újult erővel tértem vissza, újra harcra készen, és úgy érzem, hogy egész jól küzdöttem is. Ez most egy új nap volt, és most pár nap pihenő jön, hogy újra feltöltődjek és visszatérjek.

„Egy nap majd szeretnék úgy vezetni az autómmal, mintha táncolnék vele. De ez része a sportnak, része minden sportolónak – vannak nehéz időszakok, rossz pillanatok, a legrosszabbak és a legjobbak. Ilyen az élet. Szóval igen, pozitívnak maradni és optimistának lenni a jövőt illetően, valamint keményen dolgozni a csapattal – ez nagyon fontos része ennek. És ebben biztos nem szenvedek hiányt – keményen dolgozom, együtt a csapatommal, próbáljuk megérteni a dolgokat.”

„De ilyen az élet – néha jól alakulnak a dolgok, néha nem, néha könnyű, néha nehéz. Ilyenkor is keményen kell dolgozni, és tovább nyomni – ezt fogom tenni a következő napokban, hetekben, sőt, valószínűleg hónapokban is. De végső soron ez még mindig szórakoztató. Ez az a sport, amit szeretek, és azért vagyok itt, hogy nyerjek. Szóval küzdeni fogok, amíg el nem jön az a nap, és egészen a végéig.”