Szingapúrban utoljára 2019-ben versenyezhetett a mezőny, a koronavírus-járvány miatt ugyanis az elmúlt két évben nem vehették birtokba a pályát a versenyzők. Hamarosan viszont újra F1-es autóktól lesz hangos az ázsiai nagyváros, a McLaren ifjú titánja, Lando Norris pedig különösen örül ennek.
„Nagyon izgatott vagyok! A szingapúri az egyik kedvenc pályám az egész idényben. Nyilván csak 2019-ben vezettem ott. Ami az időmérőt illeti, ez az egyik legjobb pálya az egész szezonban!” – mondta a Sky Sports F1 televíziónak a brit pilóta.
„Egy rettentően nehéz pálya. Ezekkel az autókkal pedig még nehezebb lesz, azok ugyanis borzalmasak a bukkanókon, és itt van a pattogás, a delfinezés, meg ezek a dolgok. Szóval bizonyos szempontból nem lesz olyan jó vezetni. Ugyanakkor viszont ezen a legnehezebb jól összerakni – 24 kanyar van, vagy ilyesmi –, úgyhogy tökéletesre teljesíteni egy kört rendkívül nehéz.”
„De ha sikerül közel kerülni ehhez, az remek eredmény, és nagyszerű érzés. És eleve az egész esemény, egy éjszakai verseny Szingapúrban nagyon szórakoztató!”
Norris azt mondja, Szingapúrban fontos, hogy az ember ne veszítsen a koncentrációjából – ha ugyanis ezt teszi, könnyen a falban végzi!
„Ez az egyik olyan pálya, ahol az ember a legstresszesebb, mert annyi lehetőség van autót törni, és nagyon drága hibákat elkövetni. Sok szempontból olyan, mint Monaco, de még hepehupásabb. És több tempós rész van, és sokkal több kanyar. Ezért több esély is van arra, hogy valami balul sül el. A versenyek általában nyugodtan kezdődnek, mivel nehéz előzni, szóval mindenki felsorakozik szépen sorban, mert vigyázni akar a gumikra. De aztán bekerülsz a kerékcserék ablakába, és itt jön az, hogy a nyugodtságból hirtelen minden egyes kört, minden egyes kanyart ki kell maxolni. Hiszen ilyenkor van lehetőséged arra, hogy nyerj egy-két pozíciót, szóval elég stresszes periódus ez.”
A McLaren versenyzője beszélt a rájuk váró kihívásokról is, a rendkívüli hőség és páratartalom ugyanis igencsak megnehezíti a pilóták dolgát. Villanyfényben viszont lenyűgöző vezetni Norris szerint.
„Az ember izzad a páratartalom miatt. 3-4 kg-nyi folyadékot is veszítesz a teljes verseny során. Szóval fizikailag nagyon megterhelő, és versenyezni kell a legvégéig. Mindent beleadsz, bízol abban, hogy esetleg bejön majd a biztonsági autó, vagy egy VSC-periódus, amiből előnyt kovácsolhatsz. Szóval fejben végig ott kell lenned. Amint relaxálsz, vagy elveszíted egy kicsit a fókusz… mire észreveszed, már késő!”
„A fények miatt olyan érzés, mintha sokkal gyorsabban mennél. Főleg egy ilyen szűk pályán, mindenhol ott vannak a hatalmas lámpák. Amikor elmész mellettük, egyszerűen úgy érzed, sokkal gyorsabb vagy. Az első és a harmadik edzésen még szinte nappal van. És aztán jön az este, kint vagy a második edzésen, vagy az időmérőn, és ugyanolyan köridőket futsz, pedig úgy érzed, sokkal gyorsabb voltál. Amikor pedig még gyorsabb vagy, mert kevés üzemanyag van az autóban, és új gumik, azt érzed, kétszer olyan gyors vagy, és kell egy kis idő, mire az agyad megszokja ezt. Ahogy elhúznak melletted a fények, a látásodnak hozzá kell szoknia ehhez. Hihetetlenül gyorsnak tűnik, főleg, amikor ennyire közel vagy a falakhoz, és keresed a határokat. Lenyűgöző érzés.”
