Igencsak elkényeztetettek a magyar Forma-1 rajongók az idei nyáron: előbb World Series by Renault, majd a Red Bull csapat balatoni kirándulása és a Magyar Nagydíj után, most kifejezetten a Ferrari híveit várta a Hungaroring.

Igencsak elkényeztetettek a magyar Forma-1 rajongók az idei nyáron: előbb World Series by Renault, majd a Red Bull csapat balatoni kirándulása és a Magyar Nagydíj után, most kifejezetten a Ferrari híveit várta a Hungaroring.

A Ferrari Racing Days-t minden betétfutamával, először rendezték meg Magyarországon, pedig a széria 1993 óta “él”.

Eleve adódik a kérdés a nézőben, hogy miként sikerül ennyi versenyzőt 1-1 ilyen inkább látványos, mint tényleg a versenyzésről szóló gumikoptatásra elcsábítani, pláne ilyen, egyes példányoknál már-már szinte felbecsülhetetlen értéket képviselő járművel?

Nos, a dolog gyakorlatban úgy néz ki, hogy maga a Ferrari gyár adja el régebbi típusai 1-1 működőképes példányát, olyan gyűjtőknek, akik vannak annyira tökös gyerekek, hogy magukat esetleg Schumachernek képzelvén, igenis vállalják, hogy a pályára is merik vinni a gépeiket, akár csak bemutató jelleggel is.

Így akármennyire is hihetetlen, az F1 Clienti programban résztvevők ugyan amatőr magántulajdonosok, de akár Michele Alboreto, Niki Lauda, Alain Prost, Gerhard Berger vagy Michael Schumacher egykori versenygépeivel gördülnek pályára, profi, akár F1-es Ferraris szerelőgárdával kiegészülve.

Ezen versenyautók számára nem volt kiírva itt verseny, mégis ahogy idén Felipe Massa a Magyar Nagydíjon, itt is az egyik résztvevő “elfüstölte” paripája motorját vasárnap, szinte felidézvén a közelmúlt eseményeit.

A magas hangú visítós V10-esek (ún: Schumacher-Barrichello éra) után végre pályára engedték az öblösebb, repedt fazék hangú turbó-motorral szerelt masinákat is, ami felüdülés volt az előbbiek süvöltözéséhez képest. Ráadásul a teljes rajtoló F430-as mezőny hangja is még hozzájuk képest egy doromboló macskáéval vetekszik. A legrégebbi feltöltős csoda, az egykori Michele Alboreto által vezetett Ferrari 126C4-es volt, 1984-ből.

Ami még borzasztóan látványos esemény volt, az az ún. Ferrari Historic Challenge, melyben az igazán régi Ferrarik és Maseratik versengtek, és szó szerint, mivel az élmezőny ugyanolyan köridőket abszolvált, mint az előbb említett újabb kori lefojtott F1-esek, 2:10 körüli köröket róttak le. Teljesen változatos itt a mezőny, szét is szedték 3 csoportra őket, kicsit hasonlóképp lebonyolítva a dolgot, mint azt Le Mansban szokták. A versenyzők olykor korhű ruhákban vezettek Maserati 300S-t, Ferrari 308 GTB-t, vagy Ferrari 250 GT Berlinettát.

A fő futamot itt a FIAT szervezése alatt folyó buliban, az F430-asok futama jelentette, sajnos vasárnap már magyar résztvevő nélkül, hiszen az időmérőkön elért szép eredmények után szombaton sikerült annyira leamortizálni a versenyautókat, hogy a szerelőcsapat nem tudta kijavítani a vasárnapi versenyre őket.

A 38 perces futam sajnos még rövidebbre sikeredett, mivel kétszer is a pályára kellett jönnie a biztonsági autónak, ezzel jelentősen meghosszabbítva a köridejét az amúgy normál körülmények között 1:55-ös köröket vágtázó gépparipákat. Mondjuk még ezen 2 SC-s periódus sem sokat segített a #49-es rajtszámú versenyzőn, aki átlagban 15 másodperccel rosszabb köröket ment, mint az élen álló pilóta, így is, ha még 2 körrel többet mehettek volna, kört kapott volna. Így viszont nagyobb tapsot kapott, mint az egész mezőny, a szórakozását értékelő közönségtől.

Adja magát, hogy hogy ezt az eseményt összehasonlítsuk a nyári motorsport őrületet kezdő eseménnyel, a Renault rendezvényével.

Nos, aki vette a fáradtságot, és elment a legközelebbi FIAT márkakereskedésbe, az tényleg egy tesztvezetés után akár a fél családját elláthatta az amúgy jegyirodákban 5.000 forintért “mért” belépőkért. Ez a jegy viszont nem jogosította fel a látogatót a paddock terület meglátogatására, ellentétben a WSR “mezei”, szintén ingyenes jegyeivel.

Lehetett persze külön boxutca belépőt váltani, 15.000 Ft-ért a fanatikusoknak. Ami még konfliktust okozott rögtön a beléptetésnél, hogy minden italt, ételt el kívántak venni a rendezvényre látogatóktól, lévén a pályán belül egy sörgyár erőteljes jelenlétet mutatott, kiegészülve persze a szokásos hot-dogos, pereces különítménnyel.

Ráadásul – erre külön felhívták a figyelmünket, hogy a jegy a pályára egyszeri belépésre jogosít, tehát “ingázni” sem lehetett, az esetlegesen parkoló kocsiban hagyott dolgokért. Csak bízom benne, hogy a kismamákkal, illetve a betegebbekkel nem voltak ilyen szigorúak a biztonságiak…

Mert ugyanakkor az egyszerűbb jeggyel sem lehetett ám akárhová ülni! A Szupergold “S” szektorától lefelé, illetve leginkább a Gold tribünökre lehetett elhelyezkedni, az új, célegyenesnél kialakított Club Tribün zárva volt, és gyakorlatilag a teljes fedett SG 2/3-ad részére is a FIAT vendégei, a VIP, illetve a paddock jegyesek számára volt fenntartva, és kongott az ürességtől, hiszen akinek már ilyen lehetősége volt, természetesen inkább a boxutcák felett nézte a műsort.

Azt kell, hogy mondjam konklúzióként, hogy a Renault szervezése már tavaly is családbarátabbra sikerült, mint a Ferrari Challange most, de ezekből a hibákból tanulni kell és lehet, így remélhetőleg jövőre még jobb lesz!