A két versenyző a 2013-as Maláj Nagydíjon, a szezon második versenyén feszült egymásnak, amikor az 1-es rajtszámmal versenyző, tehát világbajnoki címvédő Sebastian Vettelt arra utasították, hogy ne támadja meg 2-es rajtszámmal versenyző csapattársát, a versenyben vezető Mark Webbert utolsó kerékcseréiket követően.

Az 56 körös verseny 46. körében azonban Vettel a csapatutasítás ellenére támadást indított az ausztrál ellen, és meg is előzte Webbert, majd megnyerte a futamot. A Red Bull csapatánál sem nagyon örültek a német pilóta döntésének – igaz, Vettel a szezon végén negyedik világbajnoki címét is bezsebelte.

A Forma-1-től az elmúlt idény végén visszavonult pilóta az említett futam után elnézést kért, a rá következő, kínai versenyen viszont már arról beszélt, nem érzi úgy, hogy bocsánatot kell kérnie. „Versenyeztem, gyorsabb voltam, megelőztem és nyertem.”

Webber a 2013-as év végén be is fejezte Forma-1-es pályafutását, Vettel pedig most egy interjúban felidézte a közel egy évtizeddel ezelőtti eseményeket. A német pilóta úgy érzi, nemcsak ő, hanem szerinte Webber sem volt kellően érett ahhoz, hogy jól kezeljék a házon belüli rivalizálást.

„A Red Bull elkezdett egy olyan csapattá válni, ahol az ember el tudott érni valamit, Mark pedig óriás mértékben hozzájárult ehhez” – mondta a német versenyző az F1 Beyond The Grid című podcastjében. „Amikor összeállt a dolog, nagyszerű volt, de a mi sportágunkban csak egyetlen srác nyerhet.”

„Én győzni akartam, és ő is győzni akart – szóval valakinek másodiknak kellett lennie. Ez egyszerűen egy rivalizálás volt. Nagyon eltérő szakaszaiban jártunk pályafutásainknak. Én nemigen néztem mást, és talán neki és nekem sem volt meg a kellő érettségünk ahhoz, hogy a teljes képet nézzük – de mindig kijöttünk egymással.”

„Egyre intenzívebbé vált a dolog, mivel adott volt ez a rivalizálás, és teljesen egyértelmű volt, hogy képesek vagyunk nyerni az autónkkal. Ahogy mondtam, csak az egyik srác győzhet, de szerintem maga a tény, hogy mindig jó volt a kapcsolatunk – még ha időnként nehéz is volt –, végül összehozott bennünket.”

„Azt gondolom, ma már nagyon jól elvagyunk egymással.”