Szöveg és fotók: Simon István
„A Mennyország Laudát siratja.”
Ez a szalagcím fogadott a Krone.at címlapján, amikor átértünk a magyar-osztrák határon. Szerdán reggel, fél 7 tájban még láttuk a felkelő napot Budán, de ahogy közeledtünk Hegyeshalom felé, úgy mordult el az idő. Aztán Ausztriába átlépve mintha nem csak 250, hanem 2500 kilométert ugrottunk volna nyugatra a térben, a bretagne-i novemberbe érkeztünk.
Ez a szalagcím fogadott a Krone.at címlapján, amikor átértünk a magyar-osztrák határon. Szerdán reggel, fél 7 tájban még láttuk a felkelő napot Budán, de ahogy közeledtünk Hegyeshalom felé, úgy mordult el az idő. Aztán Ausztriába átlépve mintha nem csak 250, hanem 2500 kilométert ugrottunk volna nyugatra a térben, a bretagne-i novemberbe érkeztünk.
Egész nap szürke, nehéz eső esett, a kocsiban a külső hőmérő 13 fokot mutatott – mindez május végén! Számos F1-es könyv szerzője, Méhes Karcsi barátom, aki egy két lábon járó Lauda-lexikon, vetette fel, hogy menjünk el Niki búcsúztatójára. A Stephansdomban lesz, már írt is a templom intézőjének, amire Herrlich úr készségesen válaszolt is. Elküldte az F1-es legenda búcsúztatásának menetrendjét, felhívta a figyelmünket, hogy a délután 2-kor kezdődő temetés a család kérésére szigorúan zártkörű lesz, illetve, hogy a Szent István templomban felállított „sajtókarámba” nincs akkreditálási lehetőség.
Bécs alatt sikerült belefutnunk egy Stauba (két szerencsétlen szlovák átjött karambolozni Ausztriába), de negyedóra araszolás után kimásztunk belőle. A két sávban araszoló reggeli forgalom miatt fél 10 elmúlt, mire le tudtuk tenni a kocsit egy mélygarázsban. Amikor kiléptem a felvonóból az utcára, meglepődtem: egyrészt az eső jobban szakadt, mint addig bármikor. Másrészt több száz méteres, ha nem kilométeres sor kanyargott a katedrális felé. Elindultunk, hogy beálljunk a végére, és három perc után már tudtam, hogy a könnyű velúrcipőm helyett inkább gumicsizmában kellett volna jönni. Ennyit a májusi esőről, meg az aranyat érésről.
Ekkor megcsörrent a telefonom: indexes kollégánk, Joó Gabi hívott, hogy ugyan sajtóakkreditáció nem volt az eseményre, azért ő mégis talált egy ifjú hölgyet, aki Media feliratú bilétákat osztogat, sajtóigazolvány felmutatásáért cserébe. Meg is találtuk az ifjú hölgyet a dóm oldalsó bejáratánál.
A templom fő hajójába állt Niki Lauda ravatala. Világos diófából készült, egyszerű koporsóban feküdt a Bajnok, akire az osztrákok nemzeti hősként tekintenek (erre utal a rendszeresen használt „Niki Nazionale” jelző is, ami gyanúm szerint Lauda egykori sikereinek helyszíne, a monzai Autodromo Nazionale nevéből ered). Rajta egy csodálatos, narancssárga bukósisak, amit Lauda még a ferraris korszakában, 1976-ban használt. A háttérben nagy Lauda-portré („Jó, hogy az öreg Laudát ábrázolja, amilyennek legutóbb láttuk” – jegyzi meg valaki mellettem), a koporsó előtt hatalmas koszorúk színes virágokból. A szalagokon nincs üzenet, csak egy-egy név: Marlene – Lauda első felesége. Lukas, Matthias – a közös gyermekeik. Birgit – Lauda második felesége, aki 2005-ben felajánlotta az egyik veséjét, hogy Niki élhessen. Max és Mia – a kilencéves ikrek, Birgit és Niki szerelem-gyerekei. És Christoph, a „bal kéz felől” született gyerek. Marlene sohasem tudta megbocsátani ezt a félrelépést a férjének.
Az emberek, nemcsak osztrákok, hanem magyarok, lengyelek, németek, csehek, szlovákok, horvátok… csendben kígyóznak a ravatal felé. Ott megállnak, a legtöbben sírnak. Egy idős úr megáll és leveszi a piros sapkáját. Niki először 1997-ben csinált ilyet, amikor a német RTL élő adásában megemelte a kalapját Michael Schumacher remek monacói győzelme előtt…
[su_spoiler title=”Videó: Az Euronews tudósítása a búcsúztatóról” style=”fancy” icon=”arrow”][/su_spoiler]
Délelőtt 11 és 13 óra között kimenőt adunk magunknak, egy kávé jól jönne. Kint szakad az eső, de a sor egyre hosszabb, jönnek az emberek, hogy leróják kegyeletüket a Bajnok előtt. A hírek sem állnak meg: a búcsúmisén részt vesz az osztrák államfő, a volt kancellár, és persze Bécs polgármestere is. Arnold Schwarzenegger eredetileg egy klímakonferencia miatt látogatott haza Kaliforniából, de természetesen ő is itt marad. Az FIA részéről Jean Todt, a Liberty Media részéről pedig Chase Carey elnök vesz búcsút a háromszoros világbajnoktól. A sor nem akar csökkenni, de az időterv tartása miatt a rendőrség fél 12-kor lezárja az oldalsó bejáratot. A főbejárat felé terelik az érdeklődőket, igyekeznek gyorsítani a sort, hogy mindenki vethessen egy utolsó pillantást Lauda koporsójára.
Közeledik a mise kezdete, és a Stephansplatz hollywoodi páhollyá alakul át. Luca di Montezemolo, a Ferrari volt sportigazgatója, Lauda régi barátja érkezik, aki 1991-ben visszahívta az osztrákot tanácsadónak Maranellóba. Nem sokkal később megjelenik Stefano Domenicali, aki a 2010-es évek elején irányította a Scuderiát. A jelenlegi gárdából Mattia Binotto csapatfőnök és Jock Clear érkezik, zakójukon a diszkrét Ferrari-csikó jelzi, kit képviselnek. De itt van a Mercedes F1-es csapat vezérkara is Toto Wolffal az élen, és persze a két pilóta, Valtteri Bottas és Lewis Hamilton is. Utóbbi megrendülten ajánlotta Lauda emlékének a vasárnapi, monacói győzelmét.
A Red Bull Racinget egy másik régi barát és bajtárs, Helmut Marko, valamint Christian Horner képviseli. Ott az STR csapatvezetője, Franz Tost és a Haas vezére, a dél-tiroli születésű Günther Steiner is. Osztrák lévén megjelenik az F1 talán leghíresebb fizioterapeutája, Josef Leberer, valamint az RTL vezető riportere, Florian König, aki 20 éven keresztül osztotta meg a mikrofont Laudával. Amikor Niki a rá jellemző direktséggel, élő adásban bejelentette Abu Dzabiban, hogy többé nem kíván szakértősködni, König majdnem elsírta magát. Most, a Stephansdomban meg is tette.
Kezdődik a gyászmise, amit a bécsi érsek celebrál. A szent beszéd végén Alain Prost egy rövid részletet olvas fel a Bibliából, angolul. A Professzor volt az, aki minden idők legszorosabb vb-csatájában, 1984-ben mindössze fél ponttal maradt alul Laudával szemben – ennek ellenére „drága barátjának” nevezte volt csapattársát a halála napján posztolt üzenetében. Niki akkor azt mondta: „Most, hogy megvan a harmadik vb-címem, jövőre egy célom lesz: hogy segítsek Prostnak megnyerni az elsőt”. Úgy is tett – de előbb adott neki egy utolsó leckét, amikor szoros csatában megverte a franciát Zandvoortban, 1985-ben. Ez volt Lauda utolsó F1-es győzelme.
A tervezetthez képest közel félórával később ér véget a szentmise, a templomra és környékére súlyos csend telepedik. A kegyeleti szolgálat emberei a vállukra veszik a koporsót, hogy átszállítsák a temetőbe, egy halottas kocsiként is elegáns Mercedes E-osztály fedélzetén. Amikor az F1-es pilóták – élükön Prosttal, Bergerrel, Alesivel, Hamiltonnal és a régi riválissal, Nelson Piquet-vel megjelennek mellettük, akkor látjuk, hogy sokkal több egykori bajtárs jött el Lauda tiszteletére, mint előzetesen várták. Összesen 19 volt és jelenlegi F1-es versenyző, a teljes névsor: Sir Jackie Stewart, Helmut Marko, Arturo Merzario, Jacques Laffite, Hans-Joachim Stuck, Alain Prost, Nigel Mansell, Nelson Piquet, Gerhard Berger, Jean Alesi, Damon Hill, David Coulthard, Lewis Hamilton, Nico Rosberg, Pedro de la Rosa, Alexander Wurz, Christian Klien, Valtteri Bottas, George Russell.
A koporsót behelyezik a Mercedes kombi hátuljába, és Birgittel, Lukasszal és Matthiasszal az élen a család elindul a heiligenstadti temető felé. A bécsi tömeg magába szálltan áll, vannak, akik sírnak, mások tapsolnak Laudának. Az eső pedig vigasztalanul esik, mint annak idején, ’76-ban Fudzsiban. Akkor a legendás osztrák tévékommentátor, Heinz Prüller ezzel zárta az ORF közvetítését: „Egy pont, egy élet – ez az 1976-os szezon összefoglalója.” Egy rendhagyó élet véget ért 2019-ben is. Pont úgy, ahogy a legendák élete véget szokott érni.
