Noha négy versenyhétvége után jobbára már kirajzolódtak az erőviszonyok a Forma-1-es mezőnyben, az Alpine még mindig egy kicsit sötét lónak számít, hiszen a főként megbízhatósági hibákból adódó gondjaik miatt eddig nem igazán kaphattunk képet az A522-es modell erejéről. Bár Esteban Oconnak valamivel simább hétvégéi voltak, s egy hatodik és két hetedik hely megszerzése után most a kilencedik a bajnoki tabellán, Alonso neve mellett még csupán két pont árválkodik – na meg az örökké megválaszolatlanul maradó kérdés, hogy megszerezhette-e volna akár a pole-t is Melbourne-ben, ha a legjobb szektoridők után nem küldi a falba egy újabb meghibásodás.

„Elég furcsa érzés, hogy két pontom van a bajnokságban, miközben úgy érzem, hogy tíz évvel ezelőtt, 2012-ben kezdtem legutóbb olyan versenyképes formában a szezont, mint most” – utalt Alonso arra az évre, amikor a Ferrari pilótájaként a szezon nagy részében vezette a bajnoki tabellát, az idényzárón azonban elbukta a címet Sebastian Vettellel szemben.

„Az első négy verseny eredménye azonban nem tükrözi azt, amiről beszélek. Több olyan eset is történt, amelyek során rendkívüli módon balszerencsések voltunk: egy könnyű hatodik hely úszott el Szaúd-Arábiában, Melbourne-ben aztán gondunk akadt az időmérőn és a versenyen is, Imolában pedig tulajdonképpen az első kör véget vetett a futamomnak. Csak idő kérdése, hogy jöjjenek az eredmények is, én ugyanis erősnek, gyorsnak érzem magam és az autót is.”

Bár két szezont az F1-től távolt töltött, Alonso legutóbbi győzelme a királykategóriában 2013-ra datálódik, és mivel jelenlegi szerződése az év végén lejár, talán idén lenne az utolsó esélye visszatérni a dobogó tetejére – noha a friss sajtóértesülések szerint a spanyol jövőre az Aston Martinhoz igazolhat Vettel helyére.

„Eddig minden alkalommal versenyképesek voltunk, a legjobb hat-hét közé kerültem, amikor kihajtottunk a pályára” – folytatta bizakodással teli bosszankodását Alonso. „Ilyesmi pedig nem történt velem a mclarenes évek alatt, a Ferrarinál töltött utolsó szezonjaim során és tavaly itt az Alpine-nál sem. Ez a tiszta tempó mindig kirajzolódik az edzéseken és az időmérőkön, ám a versenyeken vagy műszaki gondok, vagy olyan dolgok álltak az utunkba, amelyek nem állnak az irányításunk alatt. A munkát pedig be kell tudni fejezni.”