Hamilton a Forma-1 legeredményesebb versenyzőjévé vált az elmúlt évtizedben, a versenypályán kívül – de sokszor a versenyhétvégéken is – gyakran hívja fel a figyelmet arra, mennyire fontos az egyenlőség, illetve az, ahogy embertársainkkal bánunk. A Mercedes versenyzője Jay Shetty podcastjében beszélt arról, már hatéves korában zaklatásnak volt kitéve az iskolában, és előfordult, hogy iskolatársai rasszista jelzőkkel illették, sőt, még banánnal is megdobálták.

„Talán az iskola volt a legtraumatizálóbb és legnehezebb része az életemnek” – fogalmazott a hétszeres Forma-1-es világbajnok. „Tényleg zaklattak már 6 éves koromban, azt hiszem, abban a bizonyos iskolában akkor én voltam az egyik a három színesbőrű gyerek közül. A nagyobb, erősebb gyerekek dobáltak állandóan.”

„Amikor álltunk a játszótéren, és ki kellett választani a csapattársakat a focihoz, engem mindig utoljára választottak, vagy nem is választottak – még ha jobb is voltam valaki másnál.”

„Folyamatosak voltak a piszkálások, az, hogy megdobáltak, például banánnal, vagy teljesen nyugodtan használták az „N”-betűs szót. Félvérnek csúfoltak, és soha nem tudtam, hova tartozom. Számomra ez nehéz volt.”

Hamilton beszélt arról is, csupán 16 éves korában derült ki az, hogy diszlexiával küszködik.

„Történelemórán annyi mindent tanultunk, de egyetlen színesbőrű emberről sem tanítottak bennünket. Szóval arra gondoltam, ’ó, hol vannak az olyanok, mint én?’. Az én iskolámban az 1200 gyerekből talán 6-7 fekete gyerek volt. Hármunkat mindig kiállítottak az igazgató irodája elé. Az igazgató egyszerűen csak kiadta nekünk, főleg nekem. Szóval ezekkel a különféle érzésekkel kellett megbirkóznom.”

„Ráadásul küszködtem az iskolában, csak 16 éves koromban tudtam meg, hogy diszlexiás vagyok. Szerencsére találkoztam egy olyan tanárral, aki tényleg törődött velem, felkarolt és segített abban, hogy egy kicsit jobban felfedezzem magam, és megtanuljam, hogyan tudom jobbá tenni magam az oktatás révén. De nehéz volt.”