Sainz magabiztosan haladt a győzelem felé a vasárnapi versenyen, maga mögött Norrisszal, a merész taktikával próbálkozó Mercedesek azonban a friss gumikkal óriási ütemben közeledtek. A futam utolsó körei így azzal teltek, hogy az élen álló páros védekezett George Russell-lel és Lewis Hamiltonnal szemben. Sainz stratégiája az volt, hogy közel engedte magához Norrist, aki így használni tudta autójának DRS-rendszerét, ami segített neki abban, hogy hátul tartsa a Mercedeseket.

A Ferrari pilótája a leintés után elismerte, nagyon rizikós stratégia volt ez, de úgy érezte, ez az egyetlen esélye a győzelemre.

„Az a stratégia, mellyel Landónak egy kis szemtelen DRS-löketet adtam, segített bennünket abban, hogy magunk mögött tartsuk őket” – mondta a spanyol versenyző. „Ez egy olyan stratégia, ami mindig ott van az ember fejében az olyan pályákon, mint a szingapúri, és ami egy ponton hasznossá válhat.”

„A lényeg, hogy nyilván könnyű gondolni rá, de sokkal nehezebb kivitelezni, hiszen extra nyomást helyez rád, és kockázattal jár. El kell köteleznie magát mellette az embernek, és vállalnia kell az extra rizikót. De úgy éreztem, ez az egyetlen igazi esélyem arra, hogy megnyerjem a versenyt, és győzni akartam.”

„Amikor ott volt az az 1,3-1,4 másodperces előnyöm Landóval szemben, miután védekezett a 16-os kanyar előtt, a döntésnél, miszerint lelassítok az 1-es és 3-as kanyarokban, úgy voltam vele, ’remélem, ez beválik’ – mert tényleg nagyon rosszul nézett ki számomra. De bejött, és néha bízni kell az ösztöneidben, a megérzéseidben. Én bíztam bennük a legutóbbi két versenyhétvégén, és jól működött.”

Norris a verseny után elárulta, nem tervezte, hogy támadást indít Sainz ellen – csak az lebegett a szeme előtt, hogy megőrizze a 2. helyet. Szerinte könnyebb dolga lett volna a Mercedes párosának, ha elkezd az elsőségért csatázni.

„Carlos okosan játszott. Nem volt szükség arra, hogy támadjam őt. Minél jobban támadtam volna, annál sebezhetőbbé váltam volna a mögöttem lévő két sráccal szemben” – magyarázta. „Nem álltunk volna dobogóra, ha másképp játszom. Tudtam, hogy George nagy nyomást helyez majd rám, és védekeznem kellett egy kicsit a 14-es kanyarban. Amikor Carlos visszavett, miután nőtt egy kicsit az előnye, és megengedte, hogy DRS-távolságon belülre kerüljek, az nagyon hasznos volt. Szerintem mindketten okosan játszottunk, hogy eljussunk ide.”