Leclerc-nek korábban két alkalommal is volt esélye arra, hogy győzzön Monte-Carlóban, hiszen kétszer is tudott már pole pozíciót szerezni, 2021-ben azonban el sem tudott rajtolni a futamon, egy évvel később pedig az elrontott stratégia miatt nem sikerült győzelemre váltania a rajtelsőséget.
A múlt hétvégén azonban minden összejött: Leclerc ellentmondást nem tűrő teljesítménnyel szerezte meg a pole pozíciót, a vasárnapi versenyen pedig magabiztos győzelmet aratott. A futam után elárulta, élete eddigi legnagyobb sikerének tartja a monacói győzelmet.
„Rendkívül jól érzem magam! Azt gondolom, sok minden hozzátett ehhez a hétvégéhez. Először is, ez a hazai versenyem, és voltak elszalasztott lehetőségeim a múltban, amik nem igazán voltak a kontrollom alatt, és rettentően nehéz volt kezelni ezeket az igazán nehéz pillanatokat. Ráadásul az ember nem is igazán tudja, hogy lesz-e még lehetősége megnyerni ezt a versenyt. Ezt a futamot nagyon nehéz megnyerni” — mondta a 26 esztendős versenyző, majd említést tett édesapjáról, aki 2017-ben hunyt el.
„Tudtam, hogy ezen a hétvégén esély kínálkozik. Emiatt a verseny miatt álmodoztam arról gyerekként, hogy Forma-1-es versenyző leszek. Ez az a verseny, amit mindig az édesapámmal néztem, aki minden tőle telhetőt megtett értem azért, hogy eljussak oda, ahol most tartok. Az volt az álmunk, hogy a Forma-1-ben fogok versenyezni itt. Fiatal koromban el sem mertem képzelni azt, hogy egy napon a Ferrarinál fogok versenyezni Monacóban, ezen a versenyen.”
„Ez volt nyilvánvalóan a végső célunk — természetesen a világbajnoki cím megszerzése előtt! Azzal, hogy sikerült elérnem ezt, úgy érzem, hogy nem csupán a saját álmomat váltottam valóra, hanem az édesapámét és az édesanyámét is, aki szintén mindent megtett értem, és aki egy hihetetlen erős nő azok után, hogy elveszítettük az édesapámat. A testvéreim is mindig mindenben támogattak, a barátnőm, az egész családom, a barátaim…”
„És az volt a különleges ebben a versenyben, hogy mivel egy ilyen kis országról beszélünk, itt volt mindenki. Mindenki itt volt a pálya körül, az 1-es kanyar kijáratán ott voltak a legjobb barátaim, a bokszban ott volt a családom, de a pálya minden részén voltak barátaim. Emiatt pedig hihetetlenül különleges ez a hétvége, ez egy nagyon-nagyon különleges pillanat.”
Leclerc elárulta, a verseny hajrájában a legnagyobb nehézséget az okozta számára, hogy elöntötték az érzelmek, az utolsó köröket így könnybe lábadt szemmel kellett teljesítenie.
„Nem számítottam arra, hogy ennyire nehéz lesz menedzselni a versenyt érzelmi szempontból és mentálisan. Az utolsó 10 körben rengeteg gondolat járt a fejemben azokkal az emberekkel kapcsolatban, akiket már említettem. Ezt nagyon nehéz volt kezelni, mert bár tudtam, hogy a tempónk rendkívül jó, az embernek oda kell tennie magát egy ilyen pályán, szóval nagyon-nagyon nehéz volt.”
Arra a kérdésre, hogy érezte-e a megkönnyebbülést, amikor átszelte a célvonalat, Leclerc így felelt: „Igen, persze. Egy nagyon-nagyon különleges pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni, örökre bennem marad!”