A bakui utcai pályán igencsak erőteljes hatása tud lenni egy jó szélárnyéknak, nem véletlen, hogy a pálya hosszú egyeneseiben sokan játszottak arra, hogy egy másik versenyautó mögé kerüljenek. Az efféle taktika ugyanakkor igencsak veszélyes is tud lenni, és akár fordítva is elsülhet, a pálya kanyargós részein ugyanis óriási hátrányt jelent az, ha egy versenyző a turbulens levegőben, egy másik autó mögött autózik.

Leclerc a szombati időmérő egy pontján, a Q2-ben arra panaszkodott a rádión, hogy ő egyetlen mért köre során sem kapott szélárnyékot — a kvalifikációt követően viszont az ezzel kapcsolatos kérdésre reagálva tisztázta: nem csapatának, pláne nem Carlos Sainznak rótta fel ezt.

„Ó, nem, nem, ez nem Carloson múlt. Csak arról volt szó, hogy én voltam az első autó a csoportban, így senki nem volt előttem, de nem…” — mondta a monacói versenyző. „Nem terveztünk semmit az autók között. Csak azt kívántam, hogy bárcsak lett volna egy másik csapat előttünk, mert nem akartam első autó lenni. Egy ilyen pályán ez számít, és láttam Max [Verstappen] Q2-es körét, neki hatalmas szélárnyéka volt az utolsó szektorban, így nem akartam, hogy a Q3-ban valami ilyesmi miatt veszítsem el a pole-t. Csak biztosra akartam menni, hogy a csapat tudja, ez fontos lesz a Q3-ban.”

A Ferrari másik versenyzője, Carlos Sainz hozzátette: „Szerintem ez inkább arról szólt, hogy mindketten a Q2 közepén mentünk ki, miközben minden más csapat megvárta a pályafeltételek javulását. Mi előnyben részesítettük, hogy a Q2 közepén tegyünk meg egy biztonsági kört, hogy biztosan bejussunk a Q3-ba, és ez azt eredményezte, hogy nem volt szélárnyékunk. Aztán csak arról gondoskodtunk, hogy a Q3-ra legyen ilyen lehetőségünk. Akkor számít igazán.”