„Ne higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!” – Egy angol újságíró, bizonyos Francis Claud Cockburn száját hagyta el egyszer ez a mondat, melyet azóta is oly’ szívesen emlegetnek a média különböző területein – s hogy ez mennyire igaz, azt jól mutatják a Forma-1 idei szezonjának átigazolási hírei.
„Ne higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!” – Egy angol újságíró, bizonyos Francis Claud Cockburn száját hagyta el egyszer ez a mondat, melyet azóta is oly’ szívesen emlegetnek a média különböző területein – s hogy ez mennyire igaz, azt jól mutatják a Forma-1 idei szezonjának átigazolási hírei.
Már a nyáron egyre több nemzetközi sajtóorgánumban jelent meg, Kimi Räikkönen 2014-ben visszatér egykori sikereinek helyszínére, a Ferrarihoz – az üzletet azonban állítólag csak a bejelentés előtt két nappal hozták tető alá a felek.
A Ferrari sajtóosztálya a Magyar Nagydíjat követően, augusztus elején még semmiféle jelentőséget nem tulajdonított a finn versenyzővel kapcsolatos pletykáknak, az idő előrehaladtával azonban egyre jobban kitisztult a kép, és vált biztosabbá, pontosan milyen utat is választ 2014-re a Scuderia.
Pedig higgyék el, nemcsak mi, hanem sokáig még Maranellóban sem tudták, mitévők legyenek az idei szezon zárultával – amikor is vélhetően ismét kénytelenek lesznek lenyelni a keserű pirulát, magyarán, hogy egy energiaital-gyártó, jelesül a Red Bull újra bolondot csinál belőlük.
Alonso ráijesztett a Ferrarira
A Ferrari hungaroringi teljesítményével Fernando Alonso olyannyira elégedetlen volt, hogy állítólag ő, valamint a pénzeszsákját cipelő Santander elkezdett körülnézni a paddockban – hogy ez valós fenyegetést jelentett-e a Ferrari számára, vagy csak vaktölténnyel lövöldöztek rájuk, azt nehéz megmondani, az mindenesetre biztos, hogy az olaszok nem bízták a véletlenre a dolgot.
Luca di Montezemolo alakulata azonnali tárgyalásokat kezdett korábbi versenyzőjével, Kimi Räikkönennel – akkor azonban még nem az elmúlt évek legütősebb versenyzőpárosára hajtottak, sokkal inkább arról akartak megbizonyosodni, hogy Alonso elvesztése esetén is marad egy aduász a kezükben.
Alonso menedzsere, Luis Garcia Abad épp nálunk, a Hungaroringen ült össze a Red Bull csapatfőnökével, Christian Hornerrel – amit azonban akkor még nem lehetett tudni, hogy bizony a Lotusszal is elkezdtek egyezkedni a spanyolok.
Alonsóék tehát pontosan ugyanazt csinálták, mint 2011-ben Lewis Hamilton, aki Kanadában kopogtatott be Christian Horner ajtaján. A kétszeres világbajnok szerződésében ráadásul állítólag volt egy olyan záradék, miszerint nem megfelelő teljesítmény esetén szabadon igazolhatóvá válik.
Mostanra persze már eldőlt, 2014-ben a Scuderia története egyik legütősebb párosával vághat majd neki a világbajnokságnak. Az biztos, hogy érdekfeszítő küzdelem vár ránk, a Ferrarinak azonban nyilvánvalóan nem lesz egyszerű dolga Kimi Räikkönennel és Fernando Alonsóval.
Az már most borítékolható, hogy mindkét versenyzőnek változtatnia kell a munkához való hozzáállásán, ha érvényesülni akar az előttünk álló bajnokságban. Bár Räikkönen istenadta tehetsége alighanem mindenki számára nyilvánvaló, bizony vannak olyan aspektusai a Forma-1-es versenyzői létnek, melyekben bizony egyáltalán nem jeleskedik.
A sokak által csak „Jégembernek” becézett versenyző nemegyszer kijelentette már, azért van itt, hogy versenyezzen, és nem az a fajta karakter, aki a szabadedzések után éjszakába nyúlóan mérnökeivel elemezgeti a telemetriai adatokat, hogy egy-egy extra századmásodpercre tegyen szert. Ráadásul a szimulátorért sem rajong, ami manapság bizony komoly hátrányt jelenthet, lévén, hogy a számítógépes szimulációk egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a Forma-1-ben.
Bár az elmúlt években pusztán nyers tehetségével képes volt arra, hogy a hátán vigye a Lotus csapatát, ahhoz, hogy jövőre legyőzze csapattársát, Alonsót, ennél többre lesz szükség. Nem is beszélve azokról a technikai kihívásokról, amelyek a szabályváltozások miatt várnak a mezőnyre.
Azt csak Räikkönen tudja, hogy 34 évesen képes lesz-e változtatni hozzáállásán, és bele tud-e mélyedni úgy a technikai részletekbe, hogy komoly fenyegetést jelentsen a világbajnoki címre – és persze Alonsóra.
A Red Bull állítólag azért nem akarta leigazolni a finn pilótát a következő évadra, mert egész egyszerűen nem képes küzdeni azután, hogy legyőzik – a Ferrarinál mindenesetre nem tartanak ettől, ráadásul nemrégiben James Allison is csatlakozott az istállóhoz, hamarosan pedig Dirk de Beer, a Lotus aerodinamikai részlegének vezetője is Maranellóban köthet ki.
Ami Alonsót illeti, az évek során megismerhettük mentalitását, nemegyszer latinos vérmérsékletéről is tanúbizonyságot tett. Kétségkívül számára is új kihívás vár 2014-ben, bár az is biztosra vehető, hogy a 2007-es, botrányos mclarenes időszak óta ő maga is sokat fejlődött emberileg – no és persze sportszakmailag.
Räikkönen érkezése akár még jól is jöhet Alonsónak, hiszen – még ha akarva-akaratlanul is pontokat rabolnak majd egymástól – jobb teljesítményre ösztökélik egymást. Felipe Massa csapattársaként Alonso fantasztikusan teljesített az elmúlt években, de nyilvánvaló, hogy hiányzott az a motiváció, amit egy versenyképes csapattárs legyőzése jelent.
Szemléletváltás – de vajon megéri?
S hogy mi sarkallta a Ferrarit arra, hogy sutba dobja eddigi filozófiáját, és két világbajnok – és nem mellesleg rendkívül karakteres – versenyzővel vágjon neki a bajnokságnak, melyre 1954-ben volt utoljára példa?
Nos, alighanem a végső döntést a presidente, Luca di Montezemolo mondta ki, aki vélhetően belefáradt az elmúlt évek magyarázkodásaiba. Mert magyarázkodni kellett. A Ferrari ugyanis saját lojalitásának csapdájába esett – ez a lojalitás pedig Felipe Massa felé irányult.
A Ferrari tűzbe tette a kezét a brazil pilótáért, aki sokak szerint 2009-es balesete óta csak árnyéka önmagának. Szerintem viszont már fél évvel korábban, 2008. november 2-án, azon a bizonyos interlagosi futamon megpecsételődött a sorsa – amikor is az utolsó utáni pillanatban fosztották meg az álmaitól, attól, amiért egy F1-es versenyző egész pályafutása során dolgozik. A világbajnoki címtől.
Beszédes, hogy Massa 2008-ban összesen hat futamgyőzelmet aratott, és azt a Kimi Räikkönent győzte le csapaton belül, aki most a helyére érkezik. Az elmúlt években azonban egyszerűen nem tudta átlépni a saját árnyékát. Érvelhetünk persze azzal, a szabályváltozások is komoly szerepet játszhattak a formahanyatlásban, de ki kell mondani: Massa 2010 óta nem Ferrari-szintű versenyző.
Mindez tavaly vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor is a Ferrari egész egyszerűen azért nem nyerte meg a konstruktőri bajnokságot, mert Massa meg sem tudta közelíteni Fernando Alonso teljesítményét. A brazil pilóta az Alonso által gyűjtött pontok alig 44 százalékát tudta hozni az idény során. Ennél még Romain Grosjean is jobban teljesített Kimi Räikkönennel szemben, pedig emlékszünk, a francia kapott hideget-meleget botrányosan gyenge teljesítményéért, és számos balesetéért!
Massa a kiábrándító szezon után kapott egy utolsó utáni esélyt a Ferraritól, és bár valóban sikerült javítania, a bajnokság eddig eltelt 12 futamán feleannyi pontot sem gyűjtött, mint Alonso. A Ferrarinál pedig betelt a pohár. A csapat rájött arra, hogy jobb, ha két ütőképes versenyző pontokat rabol egymástól csapaton belül, hiszen ennek ellenére mégis esélyt adnak arra, hogy a Forma-1 egyik legpatinásabb alakulata felülkerekedjen riválisain a konstruktőrök versenyében. Márpedig ha valami, ez mindenképpen összejöhet jövőre.
Hogy Massa hol folytatja jövőre, az nagy kérdés. A brazil egy ideje már tárgyalásokat folytat más alakulatokkal, a legjobb opció pedig minden kétséget kizáróan Räikkönen megüresedő helye lenne a Lotusnál. A környezetváltozás mindenképpen jót tenne számára, mint ahogy abban is biztos vagyok, az idei szezon hátralévő versenyein a nyomástól megszabadulva emelt fővel inthet búcsút második családjának, a Ferrarinak.
Jó volna őt még évekig a Forma-1-ben látni, de nehéz elképzelni, hogy egy középcsapatnál, ne adj’ isten egy sereghajtó alakulatnál folytatja – inkább elköszön az egésztől. Mert győztes típus, nem pedig vesztes…