Vettel 2015-ben csatlakozott a maranellói istállóhoz, ám azóta sem tudták legyőzni a Mercedes csapatát. Pedig 2017-ben és 2018-ban a bajnokság 2. helyén végzett, és a tavalyi év első felében úgy tűnt, végre elérhetik a kitűzött célt.

Bár a Ferrari nagy reményekkel vágott neki a 2019-es idénynek is, az évad első 9 versenyen kiábrándítóan alakult, Lewis Hamilton és a Mercedes pedig nagy előnnyel vezeti a pontversenyt.

Vettel a BBC Sportnak adott interjújában részletesen beszélt az elmúlt évekről – és persze arról is, mi az, ami motiválja a folytatásban.

„Az elmúlt években jobb szezonjaink voltak, mint az azt megelőző években, ez jó. De nyilván lesújtó is a dolog, mert így sem jött össze” – mondta a négyszeres világbajnok.

„Bizonyos helyzetekben közel kerültünk, de összességében nem voltunk elég közel. Nem hajszállal kaptunk ki, jelentősen megvertek minket. És ezt én nem szeretem. A vereség fáj.”

„De összességében én inkább előre tekintek, mintsem hátra. Szóval nem arról van szó, hogy a tavaly történteken őrlődöm. Nem úgy megyek majd Hockenheimbe, hogy azon gondolkodom, ’ó, itt dobtam a kukába a dolgokat tavaly’. Tudok nevetni magamon, és tudok nevetni a történteken, én magam is sokat viccelődöm ezzel.”

A HIBÁK

Vettel a tavalyi Német Nagydíjon vezető helyről esett ki, miután elrontotta a hockenheimi pálya egyik féktávját a vizes pályán. Sokak szerint ez a hétvége fordulópont volt a bajnoki remények szempontjából, a Ferrari versenyzője pedig elismeri, fájdalmas pillanat volt. Ugyanakkor mégis pályafutása egyik legjobb hétvégéje.

„A káromkodás csak az adott pillanatban volt. De fájt. Nagyon. Mert annyira tökéletes hétvége volt. Meglett a pole szombaton. És ott volt a légkör. Ritkán van ilyen hétvégéje az embernek, és ha visszatekintek, még így is ez volt életem egyik legjobb hétvégéje.”

„Most mondhatnánk, hogy borzasztó volt, mert leparkoltam a kavicságyban a parc fermé helyett, de a légkört, illetve az egész hétvégét tekintve csak az utolsó darab hiányzott.”

„Egyszóval fájt. De nem sokáig rágódtam rajta. Az én hibám volt. Egy meglehetősen apró hiba hatalmas következményekkel. Voltak már óriási hibáim is versenyeken, melyekért kis árat fizettem. De számomra ilyen a versenyzés. Csodálatos, amennyire csak lehet, de néha kegyetlen is tud lenni.”

„Tavaly volt pár incidensünk, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, ez kétségtelen. Talán nem tűntem túl jónak ezekben a helyzetekben. Ha például megnézzük Hockenheimet, vagy Monzát. De sokszor kockáztattunk, versenyeztünk. Sajnos nem mindig működött. Én így látom.”

„De nem stresszelek sokat ezen. Nem érzem úgy, hogy szükségem lett volna kiszellőztetnem a fejem, vagy ilyesmi. Tisztes távolból figyelem ezeket a dolgokat, mert manapság olyan gyorsan felkapnak valamit, és olyan gyorsan kap nagy figyelmet. Tudom, hogy mi történt a pilótafülkében. Tudom, mit csináltam. És persze remélem, hogy nem fordul elő ismét. De tovább kell lépni. Mert mi mást tehetnék? Akasszam fel magam? Nem, szóval el kell fogadni.”

A KANADAI BALHÉ

Vettel idén a Kanadai Nagydíjon elsőként szelte át a célvonalat, a versenybírók azonban végül megfosztották győzelmétől, mert a futam során egy kicsúszást követően indoklásuk szerint „veszélyes módon” tért vissza a pályára. A német a történtek követően nem rejtette véka alá véleményét: a leintés után nem vett részt a villáminterjúkon, sőt, még a parc fermében kihelyezett, pozíciókat jelölő táblákat is megcserélte.

„Nyilván a pillanat hevében jött, kijöttem az ajtón, nem tudtam, merre menjek, és aztán megláttam a táblákat, és nagyon viccesnek is tartottam” – magyarázta Vettel, aki szerint a médiának nagyon komoly szerepe van abban, hogy a versenyzők milyen ítéletet kapnak a közönségtől.

„Amit nem szeretek, amikor a hőseinket kritizáljuk. Először felemeljük őket jó magasra. Én sem kértem soha, hogy emeljenek fel. De aztán úgy tűnik, hogy csak várnak a pillanatra, és megpróbálják a földbe döngölni őket, és azt mondják, ’látjátok, egyáltalán nem is különleges’.”

„Igen. Kicsit viccesnek tartom, hogy az emberek showt, érzelmeket, karaktereket akarnak… aztán kapnak belőle egy kicsit, utána meg kritizálják. Úgy gondolom, hogy a szenvedély nem érzelmek nélkül jár. Az nem megy, hogy azt mondom, ’nagyon szenvedélyes vagyok’, és aztán valami összejön, és csöndben maradsz. Vagy balul sül el, és csöndben maradsz. Szerintem ez egyfajta paradoxon. Miért kritizálunk valakit, ha a pillanat hevében üvölt a rádión? Mindannyian voltunk már ilyen pillanatban.”

A JÖVŐ

Bár a Ferrarival nem jött még össze a világbajnoki cím, Vettel nem a múltba tekint: kizárólag arra összpontosít, hogy a lehető legjobbat nyújtsa minden egyes versenyhétvégén.

„Természetesen jobban örülnék, ha öt világbajnoki címem lenne a négy helyett. De nem úgy tekintek a dolgokra, hogy ’négy világbajnoki címet nyertem’. Inkább úgy, hogy ’meg akarom nyerni a világbajnokságot’.”

„De tény, hogy azzal, hogy már győztem, valóra váltottam az álmomat. És aztán még többször is. Az első viszont különleges volt, utána pedig az ember csak újra meg akarja csinálni.”

Az elmúlt hetekben rengeteg pletyka látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a német versenyző hamarosan befejezheti Forma-1-es pályafutását. Sokak szerint nemcsak a sikertelenség adhat okot erre, hanem az is, hogy Vettelnek egyáltalán nem tetszik a mai Forma-1. A 32 esztendős versenyző azt mondja, imádja a versenyzést, de kétségtelen, hogy több tényező is szerepet játszik a jövőt illetően.

„Imádom a versenyzést. Imádok a csapattal dolgozni. Ha elkapjuk a ritmust, és versenyeket nyerünk, eredményesek vagyunk, jól szerepelünk, az a végső izgalom. De eljutni odáig… Az az igazi izgalom!”

„A versenyzés részét imádom: állni a rajtrácson, látni a sok izgatott embert, versenyezni ezekkel az autókkal. Ez tényleg valami. Rengeteg adrenalint ad, idegessé tesz vasárnap reggel, amikor felébredek. Még mindig más felébredni hétfőn, vagy ma.”

„És szeretnék sikereket elérni. Szeretném, ha működne ez a Ferrarival. Hogy sikeres leszek-e, nem tudom, de ezt akarom, és ez határozza meg a jövőt is. És az, ami most történik, és függ attól is, merre tart a sport, és így tovább.”

„Amikor az emberek azt mondják, hogy nagyobb itt a nyomás, meg ilyesmi… nem tudom. Attól függ, mekkora a nyomás benned. Én azt várom magamtól, hogy jól szerepeljek, ha pedig nem jön össze, én leszek a legdühösebb. Nem az a srác, aki a bokszutcából figyel. Nem a befektető, vagy bárki. El nem tudom képzelni, hogy frusztráltabbak nálam… Egyszerűen nem lehetséges.”

„Mert én tudom, mi történt. Ha az emberek kívülről úgy gondolják, ők is tudják… Ők a TV-n keresztül szemlélik az eseményeket, és különféle szemszögből látják azokat, és ott vannak az ismétlések. De én voltam ott. Úgy értem, én vagyok az, aki a legjobban meg tudom ítélni önmagam. Amikor belenézek a tükörbe, tudom az igazat.”