Hubert a Forma-2-es sorozat szombati főversenyén szenvedett balesetet, sérüléseibe pedig a spa-francorchampsi pályakórházban belehalt.

A francia tehetség korábban Charles Leclerckel és Pierre Gaslyval is együtt versenyzett – sőt, az ifjú titánok szinte együtt nőttek fel.

Leclerc végül győzött Belgiumban, Gasly pedig 9. helyen futott be a Toro Rosso autójával. Utóbbi versenyző a leintés után azt mondta, a versenyt megelőzően arra kérte Leclercet, nyerje meg a spái versenyt közös barátjuk emlékéért.

„Azt gondolom, ez volt életem legérzelemdúsabb verseny előtti felvezetése. 22-23 évesen nem állunk készen arra, hogy ilyen pillanatokat éljünk meg, hogy elveszítsük az egyik legjobb barátunkat” – mondta Gasly a leintést követően.

„Ezekkel a srácokkal nőttem fel, 7 éves korom óta, a gokartos idők óta együtt töltöttük az időt. Szobatársak voltunk, egy lakásban laktunk, 6 évig ugyanabban a szobában. Osztálytársak is voltunk, 13 éves koromtól 19 éves koromig vele tanultam, ugyanaz volt a professzorunk a magániskolában, amit a szövetség intézett nekünk. Még mindig sokkhatás alatt vagyok.”

„Egyszerűen nem tudom felfogni. Borzasztó. Tervezem, hogy meglátogatom a közös barátainkat holnap, mert egyikünk sem igazán tudja megemészteni, ami szombaton történt. Borzasztóan szomorú dolog ez.”

„De ki kell zárni a fejedből, máskülönben nem tudsz versenyezni. Amint felveszed a sisakot és megkezdődik a felvezető kör, más dimenzióba kerülsz. De aztán a leintés után rögtön eszedbe jut…”

„Azt mondtam Charles-nak a verseny előtt: ’kérlek, nyert meg ezt a versenyt Anthoine-ért’, mivel Charles, Anthoine és én ugyanabban az évben kezdtünk versenyezni. És 2005-ben Anthoine nyerte a Francia-kupát.”

„Sok éven át együtt versenyeztünk, jól ismertük egymást. Pár éve Jules [Bianchi], most pedig Anthoine… borzasztó hír ez a francia motorsport számára. Két nagyszerű, lenyűgöző karaktert veszítettünk el, ép ésszel felfoghatatlan.”

„A nyári szünetben beszélgettem a biztonságról többekkel, akik nem versenyzők, és úgy voltak vele, hogy ’az F1 manapság annyira biztonságos, teljesen más, mint korábban’. És azt kell mondjam, egyet is értettem velük, hiszen az ember nem gondol ilyen szörnyűségekre.”

„Amikor az autóban ülök, biztonságosan érzem magam – mintha semmi sem történhetne velünk. De ekkora sebességnél rá kell döbbenned, hogy 200, 250, vagy 300 km/órás tempónál, ha valami történik, csinálhatsz bármit… Szerintem továbbra is nagy esélye lesz a halálra, és ezt versenyzőként mi elfogadjuk.”

„De sajnos a most történtek mindenkit emlékeztetnek arra, hogy ez egy nagyon veszélyes sport. Borzasztóan szomorú vagyok, hogy az egyik legközelebbi barátomat veszítettem el.”