A spanyol versenyző 42 évesen a mai F1-es mezőny korelnöke, hétvégén, Japánban pedig 372. királykategóriás versenyén áll rajthoz. Alonso idén, az Aston Martin csapatával második fénykorát éli, hiszen eddig már 7 alkalommal állt dobogón, és kőkeményen dolgozik azért, hogy még idén megszerezze 33. győzelmét. Alonso a minap egy interjúban beszélt arról, nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog a Forma-1-ben versenyezni, jelenleg azonban abszolút nem látja okát annak, hogy visszavonuljon.
„Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokáig leszek a Forma-1-ben, mert soha nem éreztem azt, hogy része vagyok a cirkusznak: a glamournak, a shownak, minden másnak, ami a pályán történik a versenyzésen kívül” – magyarázta a kétszeres világbajnok. „Ha viszont egy fiatalabb énem látná, hogy 42 évesen is a legmagasabb szinten vezetek a Forma-1-ben, nem lenne meglepve, hiszen már akkor is tudtam, hogy mennyire imádok versenyezni.”
„A Forma-1-ben való versenyzés az, amit a legjobban szeretek. Ez a legjobb kategória a világon, a motorsport csúcsra. És amíg gyorsan érzem magam, miért állnék le?”
Arra a kérdésre, hogy képes lesz-e újra győzni a száguldó cirkuszban, Alonso így felelt: „Minden versenyen, amin elindulok – még ha nem is vagyunk elég erősek ahhoz, hogy a győzelemért harcoljunk – van egy százalék bennem, ami – ha lehajtom a sisakrostélyt és zöld jelzést kapok – abban reménykedik, hogy ez az a nap, amikor győzni fogok.”
„Az esetek 99 százalékában az ember elbukik, de megéri várni azt az egy alkalmat, amikor sikerül, megéri mindazt a munkát, amit belefektet az ember. A győzelem iránti vágy mindig ott van. Az első naptól kezdve megvan bennem, és még most is ugyanannyira. Nem mostanában fogok leállni.”
Alonso a Crypto.com című oldalon közzétett interjúban beszélt arról is, a félelem egy F1-es versenyző legnagyobb ellenfele.
„Azt gondolom, egy versenyző és egy szamuráj nagyon is hasonlóak. Fegyelem, önbizalom – félelem nélkül. Egyetlen célért küzdünk, a győzelemért. Egy szamurájnak még a halál is kiváltság volt, nem pedig félelem. Versenyzőként pedig minden körben, minden pillanatban, minden kanyarban ott van a veszély. Fel kell készülnöd bármire. Tréningezned kell. Készen kell állnod. Azt gondolom, egy szamurájnak ugyanez a szellemisége, arra használja a fegyelmet, hogy önmaga jobb verziójává váljon. Legyen szó versenyzésről vagy küzdelemről, ez a fegyelem kulcsfontosságú ahhoz, hogy felkészültebb legyél, mint az előző napon.”
„A bukástól való félelem hatással van a teljesítményedre. Lassabbá tud tenni. Amikor az ember vezeti a versenyt, és 10 körre van a kockás zászlótól, de van valaki, aki gyorsabb nálad, természetes, hogy elkezdesz azon gondolkodni, hogy ’Mi van akkor, ha elveszítem ezt a versenyt? Mi van akkor, ha megelőz az utolsó körben?’. Az efféle gondolatok soha nem segítenek – korlátozzák a képességeidet és azt, hogy önmagad legjobb verziója legyél. Szóval én igyekszem kitörölni őket. Megtenni ezt egyfajta bátorság – az, hogy megvan a mentális erőd ahhoz, hogy távol tarts magadtól mindenféle, bukástól való félelmet.”