Miközben csapattársa, George Russell újra dobogóra állt, és arról beszélt, autója viszonylag jól vezethető volt, a beállításokkal ismét kísérletező Hamilton sokat küszködött – főleg a versenyautó pattogásával. A brit versenyző végül egy 4. hellyel zárta a hétvégét, a pálya 18-as és 19-es, padlógázas kanyarjaiban viszont rendre el kellett emelnie a lábát a gázról.
„Nem tudom, mit csináljak nagy tempónál. El kell emelnem a lábam a tempós részeken” – mondta még futam közben mérnökének, Peter Bonningtonnak.
Hamilton a futam után elismerte, voltak meredek pillanatai a verseny során.
„Rengeteg olyan pillanat volt, amikor nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni. Egyszerűen nem tudtam, hogy pályán tudom-e tartani az autót nagy tempónál. A tempós részeken párszor majdnem eldobtam. Szóval ez az autóval folytatott küzdelem intenzív volt. Az utolsó 10 körben pedig csak azt mondogattam magamnak, ’meg tudod csinálni, meg kell csinálnod!’” – ismerte el a Mercedes versenyzője.
Hamilton azt mondja, sok üzemanyaggal „borzasztó” volt vezetni az autót a bakui pálya tempósabb részein, és csak kicsit javult a helyzet, ahogy könnyült az autó. Viszont előfordult, hogy még a bakui pálya egyeneseiben is el kellett emelnie a lábát a gázról.
„A verseny eleje rosszabb volt. Azt gondoltam, sokkal jobb lesz majd, de a vége felé csak kicsivel lett jobb a kanyarokban – az egyenesekben pedig még így is pattogott. Sokszor előfordult, hogy majdnem a falnak mentem. Szóval tartottam tőle, hogy 290 km/h-s tempónál a falnak csapom. Versenyzőként korábban nemigen gondolkodtam ezen. Ez ember nem gondolkodik azon, hogy ekkora tempónál a faltól távol tartsa az autót. Nagyon-nagyon furcsa tapasztalat volt.”
„Örülök, hogy vége. Ez volt a legfájdalmasabb verseny, amit valaha átéltem, a legkeményebb. De George-nak nem volt ilyen mértékű pattogása. Szombaton három és fél tizedmásodpercet veszítettem vele szemben csak az egyenesekben.”
„Voltak kísérleti elemek az autómon, és egy eltérő hátsó felfüggesztés. Végül kiderült, hogy a rosszabbig.”