A Red Bull 2005-ben debütált saját csapatával a Forma-1-ben, az istállót pedig már akkor egy fiatal brit, Christian Horner irányította. A száguldó cirkuszban ugyan még meglehetősen tapasztalatlannak számított, mégis pontosan tudta, mire – egészen pontosan kire – van szüksége csapatának: Adrian Newey-ra.

„Úgy gondolom, az általános vélekedés az volt, hogy a Red Bull azért van itt, hogy remekül szórakozzon a bulikkal, az ’energy stationnel’, illetve az egész hangulattal. Ami szerintem hiányzott, az az egyértelmű technikai irányvonal” – magyarázta Horner nemrég egy interjúban.

„Én mindig rajongója voltam Adriannek és az autóinak már akkor is, amikor a ’80-as évek második felében a Leyton House-nál dolgozott, Adrian volt a valaha volt legjobb a Forma-1-ben. Szóval a kérdés az volt, hogy vehetnénk rá Adriant arra, hogy csatlakozzon a Red Bull csapatához.”

Newey F1-es pályafutása során a Williamsnél, valamint a McLarennél is világbajnok versenyautókat tervezett, majd 2006-ban a Red Bullhoz szerződött, ahol Sebastian Vettellel négy, Max Verstappennel pedig két világbajnoki címig jutott.

„Igen, volt némi idegesség a részemről. Én eléggé szerencsés voltam ahhoz, hogy két nagyszerű csapatnál dolgozhattam, és elég szerencsés abban, hogy nyertünk néhány versenyt, bajnoki címeket, és a többi” – magyarázta a szakember. „De kezdtem azt érezni, hogy egy kicsit megrekedtem a McLarennél.”

„Mint a Leyton House esetében, az volt az érzésem, hogy befejezetlen ügyem van, és volt egy csapat, amiben kezdettől fogva érintett lehetek. A bajnoki győzelem nagyon távoli álomnak tűnt. Viszont már az felkeltette az érdeklődésemet, hogy megpróbáljunk versenyeket nyerni.”

Newey elárulta, annak idején, 2005-ben Horner hogyan cserkészte be őt, és győzte meg arról, hogy szerződjön az osztrák istállóhoz.

„Christiannak szokásává vált a 2005-ös szezon során, hogy amikor besétáltam a paddockba, ő valahogy mindig sétált velem – szerintem a legtisztább emlékem ezzel kapcsolatban Silverstone” – mondta nevetve a neves szakember. „Aztán elkezdtünk egy kicsit többet beszélni. Aztán ez a bizonyos fekete bőrkabátos úriember hirtelen előugrott egy kamion mögött, és azt mondta: ’Helmut Marko vagyok, itt a névjegykártyám. Hívni fogunk!’.”