Vettel 2015-ben, négy világbajnoki címmel a tarsolyában szerződött a Ferrarihoz annak reményében, hogy gyerekkori hőséhez, Michael Schumacherhez hasonlóan a csúcsra juttathatja a patinás olasz istállót.

A most 33 éves versenyző 14 győzelmet szerzett a Scuderia színeiben, a hőn áhított világbajnoki cím azonban nem jött össze – év végén pedig távozik a Ferraritól, és a jövőre már Aston Martin néven szereplő Racing Pointnál folytatja.

Vettel azt mondja, mivel nem sikerült elérnie célját a Ferrarival, elbukott – ám nem bánt meg semmit, ami az elmúlt években történt vele.

„Kétlem, hogy úgy távozom, hogy bármit is bánnék” – mondta a négyszeres világbajnok a Forma-1 hivatalos, Beyond The Grid című podcastjában.

„Való igaz, hogy elbuktam, mert az volt a misszióm, az volt a célom, hogy megnyerjem a világbajnokságot a Ferrarival. És elbuktam, mert ezt nem sikerült megtenni.”

A Forma-1 történetének harmadik legeredményesebb versenyzője elismerte, a pályán, illetve a pályán kívül is lehetett volna jobb, de az, ami vele történt, nagyban hozzájárult jellemfejlődéséhez.

„Vannak dolgok, amiket csinálhattam volna jobban, dolgok, amiket láthattam volna korábban, harcok, amikbe nem kellett volna belemennem. Viszont minden, ami történt, juttatott el oda, ahol most tartok. És alapvetően most nem olyan dolgokról beszélek, amik a pályán történtek, például, hogy elveszítettem az irányítást az autóm felett Hockenheimben félig száraz, félig vizes aszfalton – mert sokan azt mondják, hogy ez volt a mélypont. Nem ilyen dolgokról beszélek.”

„Ha őszinte és kemény akarok lenni, akkor elbuktam. Hogy voltak-e okai ennek? Vélhetően igen. De ezeket nem kifogásként használom. Bármi is történt, azzal később előre tudtam lépni. Visszatekintve voltak olyan csatározások, amiket nem érte meg megvívni. De ezek egy része talán a természetemből fakadt, természetesnek tűnt beleállni. Néhány ilyen kisebb harcban, küzdelemben nekem volt igazam. De végsősoron az ember így fejlődik, így tanul.”

„A lényeg viszont az, hogy nem bánok semmit, boldogan lépek tovább.”

Arra a kérdésre, hogy mivel győzte meg őt az Aston Martin tulajdonosa, Lawrence Stroll, hogy csatlakozzon F1-es csapatához, Vettel így felelt: „Szerintem magával a ténnyel, hogy a csapat fejlődik. Illetve volt sok tényező.”

„Ezeket igazából elég könnyű volt kipipálni a teljesítményt, a versenyzéssel kapcsolatos dolgokat. Hogy hol tart most a csapat, hová juthat el, mennyi potenciál van benne. De leginkább a hozzáállás, az akarat arra, hogy valami jót csináljanak. Élvezetes projektnek tűnik, és végül úgy döntöttem, szeretném kivenni a részemet belőle.”

„Nagyon más, mint a Ferrari, nyilván a Racing Pointnál, illetve jövőre már Aston Martinnál fejlődik a csapat, sok minden történik először, és szerintem egy hihetetlen kihívásokkal teli utazás vár az egész istállóra. Azzal, hogy csatlakozom hozzájuk, bízom benne, hogy hozzájárulhatok sok mindenhez, és jó dolgokat csinálhatok az autóban és azon kívül is.”

Vettel hozzátette, természetesen pontosan tudja, hogy más lesz majd az Aston Martinnál dolgozni.

„Imádom a versenyzést, és nagyon várom már, hogy versenyezzek. Ahogy mondtam, nem bánom az elmúlt éveket, rengeteget tanultam a Ferrarinál eltöltött időszakom során. Kétségkívül a Ferrari egy különleges csapat sok szempontból, és gondolom, hogy más lesz majd az új csapatom. De nagyon várom már.”

Amikor Vettelt arról kérdezték, mik a hosszú távú céljai, a német határozottan így felelt: „Boldogság!”

„Unalmasnak hangzik, de… A rövid távú célok nyilván adottak, hiszen csapatot váltok, a legtöbb időt továbbra is a pályán töltöm, és természetesen vannak dolgok a fejemben, hogy mit akarok elérni.”

„De igen, szeretnék boldog lenni, fejlődni, tanulni – folyamatosan akarok tanulni.”

Vettel azt sem zárja ki, hogy a jövőben egy Forma-1-es istálló csapatfőnöke lesz.

„Nem tudom. Attól függ, mi lesz az első számú szenvedélyem a pályán kívül… Nyitott vagyok sok mindenre, szóval a válaszom az, hogy ’talán’, de aztán lehet, hogy ’egyáltalán nem’, mert beleszeretek valami másba. Ezért mondom azt, hogy szeretnék boldog lenni, szeretnék hű maradni ahhoz, aki vagyok.”

„Mondani persze könnyebb, mint megvalósítani. Hányan lehetnek, akiket ha megkérdezünk, hogy vannak, és azt mondják, ’minden rendben’, valójában nem elégedettek az életükkel…”

„Én rendben vagyok, briliánsan érzem magam. Engem is nyomasztottak dolgok, voltak problémáim, aggályaim. Mindannyian emberek vagyunk. De a célom, hogy 30 év múlva azt mondhassam, elégedett vagyok.”