„Hiszem, ha látom!” – tartja a mondás. Ha nem láttad, vagy nem vették fel a kamerák, akkor meg sem történt, nem igaz? Pedig Ayrton Senna az 1988-as Monacói Nagydíj időmérő edzésén parádés rajtelsőséget szerzett – csak éppen senki sem látta!
Ma, amikor a televíziós közvetítések mindenre kiterjedő képet adnak a versenyhétvégék történéseiről, nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor még fotók sem készültek tucatjával a Forma-1-es versenyek alatt.
Pedig Senna idejében már virágzott a sportközvetítések piaca, és valószínűleg Olvasóink közül is sokan emlékeznek a legendás brazil versenyző, valamint Alain Prost páratlan küzdelmeire.
De a TV-közvetítések elterjedésével újraélhetjük az elmúlt évtizedek felejthetetlen pillanatait, legyen szó akár a Forma-1-es Magyar Nagydíj 32 éves történetéről, Michael Schumacher és Mika Häkkinen csatáiról, vagy éppen Fernando Alonso és Lewis Hamilton bajnoki címeiről.
[su_service title=”Így emlékezett vissza Senna élete legnagyszerűbb gyorskörére” icon=”icon: camera” size=”20″][/su_service]
Ayrton Senna 1988-as monacói rajtelsőségéről is sokat tudunk – csak soha nem láttuk, hiába működtek ugyanis a kamerák Monte-Carlo utcáin, a televíziós közvetítés rendezője nemes egyszerűséggel lemaradt a páratlan teljesítményről.
Mert valóban páratlan volt, Senna maga ismerte el, hogy sem korábban, sem később nem tudott olyan tökéletességgel teljesíteni időmérős kört Forma-1-es pályafutása során, mint azon a szombat délutánon.
A McLaren versenyzője elképesztő, 1,427 másodperccel tudott gyorsabb lenni saját csapattársánál, Alain Prostnál.
„Már enyém volt a pole, aztán fél másodperccel, majd 1 másodperccel nőtt az előnyöm, és folytattam. Folytattam, folytattam és folytattam. Hirtelen 2 másodperccel voltam gyorsabb mindenki másnál. Ösztönből vezettem” – emlékezett vissza a fantasztikus monacói körre Senna.
„Egy más dimenzióban voltam, egyfajta alagútban. Messze túl a tudatosságon. Monaco, 1988. Azon a napon azt mondtam magamnak: ’Ez volt a maximum, ennél többre nem vagyok képes. Soha nem sikerült újra átélnem ezt az érzést.”
Bárcsak reménykedhetnénk abban, hogy valahol, egy eldugott pincében porosodik egy régi VHS-kazetta, mely máig őrzi ennek a fantasztikus monte-carlói körnek minden egyes pillanatát… Bárcsak…
