Grosjean a bahreini verseny első körében ütközött a korlátnak, autója pedig kettétört és kigyulladt.
A csodával határos módon a Haas versenyzője karcolásokkal és kisebb égési sérülésekkel megúszta a balesetet – azóta pedig részletesen mesélt arról, hogyan élte meg a lángoló autóban töltött 28 másodpercet.
Grosjeant azóta már a kórházból is kiengedték, és a jövő hétvégi szezonzárón szeretne autóba ülni.
Közösségi oldalán nemrég a versenyző felesége, Marion is köszönetet mondott. Szívhez szóló üzenetet küldött mindenkinek, aki segített megmenteni férjét, és persze a rajongóknak is.
„Nyilván nem aludtam azon az éjszakán. És hogy őszinte legyek, azt sem tudom, hogy mit írjak nektek” – kezdte szívbemarkoló üzenetét közösségi oldalán Grosjean felesége.
„Nem fogok hazudni, nehezen jönnek a szavak. Ezen ő is nevetni fog, mert tudja, hogy milyen beszédes vagyok. Ő, akihez mindig olyan sokat írok. Most pedig azt sem tudom, milyen fotót tegyek ki. Melyik fotóra emlékezzek a tegnapról? A lángokra? Arra, ahogy átkarolják a megmentői? Az összetört autóra?”
„Ezt a kicsit butácska fényképet tettem fel. Mindketten ugyanazt a GP2-es bajnoki címes pólót viseljük. Néha még ebben is alszom. Legszívesebben a „szuperhős” szót használtam volna a „bajnok” helyett, de ha kell, készíttetünk olyat is! Mert a gyerekeknek így magyaráztuk meg a megmagyarázhatatlant.”
„Twitteren már említettem a hasznos és sürgős szavakat. És a szeretet pajzsát is, ami megóvta őt. De ma már más módot, más mondatokat kell keressek az érzések kifejezésére – együtt meg fogjuk találni őket.”
„Megtaláljuk majd annak módját is, hogyan háláljuk meg az orvosi autóban ülőknek. És Jean Todtnak, aki töretlen emberségéről tett tanúbizonyságot. Hogy hogyan fejezzük ki hálánkat nektek, akik oly’ kedvesen támogattatok bennünket, ami hihetetlen érték számunkra.”
„Köszönet Jules Bianchi családjának: az édesapjának, Philippe-nek, akire folyamatosan gondolok. És magának Jules-nek. Kevin Magnussennek a szavaiért. A Canal+ csapatának a tapintatosságért.”
„Köszönjük a gyermekeinknek, akik kiszabadították őt a lángok közül. Köszönet a bátorságáért, a fáradhatatlanságáért, az erejéért, a szeretetéért, fizikai felkészültségéért, ami szintén hozzájárult az életben maradásához (Kim, Dan, imádlak titeket, srácok). Szóval nemcsak egy csoda kellett ehhez – hanem jó néhány.”