A spanyol pilóta második szezonját tölti a Ferrarinál, és miközben tavaly parádés teljesítményt nyújtott, idén nehezen tudta tartani a lépést csapattársával, Charles Leclerc-rel. Sainz szemmel láthatóan végigszenvedte a szezon első felét, és bár mostanra összekapta magát, sőt, első győzelmét is megszerezte, saját bevallása szerint még mindig rengeteg erőfeszítésébe telik, hogy a legtöbbet hozza ki hétvégéiből.

Sainz azt mondja, a legfőbb problémát alapvetően az okozza idén, hogy a Ferrari idej, F1-75-ös kódjelű versenyautója teljesen más vezetési stílust követel meg, mint ami neki fekszik – ez pedig rengeteg kompromisszummal és munkával jár.

„Mindenekelőtt egyértelműen frusztráló volt azok után, hogy olyan erősre sikerült az első évem a csapatnál, és nagyon kevés problémám volt az autóval” – mondta a spanyol a Motorsport.com című lapnak a nehezen alakult versenyhétvégékkel kapcsolatban. „2021-ben az első néhány verseny után tudtam, hol vannak az autó határai. Csupán 1-2 tizedet kellett találnom bizonyos típusú kanyarokban, és készen álltam arra, hogy harcoljak. Ezért is volt annyira erős az év második fele.”

„Idén végre versenyképes autónk volt, egy olyan, amivel végre a győzelmekért csatázhattunk, ám hirtelen olyan helyzetben találtam magam, amilyenben korábban még soha, valamivel több mint 2 tizeddel le voltam maradva.”

„Soha nem voltam 2 tizeddel lassabb egy csapattársamnál sem, és vakartam a fejem, hogy kiderítsem, miből ered ez. Frusztráló volt, mert ez volt az első alkalom, hogy versenyképes autóm volt, ami lehetővé tette számomra, hogy a győzelmekért harcoljak.”

Hogy konkrétan min kellett változtatnia, arról persze Sainz nem árult el sokat, a lényeg viszont az, hogy teljesen másképp kell vezetnie annál, mint ahogy ő szeretne. Alkalmazkodnia kellett az autóhoz, ami rendkívül időigényes folyamat – ráadásul még most sem érzi magát 100 százalékig kényelmesen az idei Ferrariban.

„Eléggé titokban tartottam azt, hogy miből fakad a küszködésem. Azt gondolom, azok az emberek, akik értik ezt a sportot, és akik mély elemzéseket végeznek, többé-kevésbé kiismertek mostanra, és tudják, honnan erednek ezek a problémák. De röviden: teljesen meg kellett változtatnom a vezetési stílusomat. Teljesen meg kellett változtatnom azt, ahogy vezetek, egy rendkívül természetellenes módon. Egy természetellenes megoldásra kellett átállnom, és természetessé kellett tennem, ami sok időbe telik.”

„Emellett ki kellett próbálnom bizonyos dolgokat a beállításokkal is. A legtöbb rossz irányba vitt, és aztán versenyekbe telt, mire visszataláltam a helyes útra. Manapság már nincsenek tesztek, szóval a versenyhétvégéken kell próbálgatni a dolgokat. Ez azt jelenti, hogy olykor olyan beállítással kell teljesíteni egy versenyhétvégét, ami lényegében el van szúrva. És ez egy újabb hétvégét jelent, ahol nem tudsz teljesíteni.”

„Egyre csak gyűlt a frusztráció, és nagyjából Kanada környékén találtam rá egy kicsit a helyes útra. Azóta pedig elkezdtem egy kicsit jobban teljesíteni.”
„Vannak apró dolgok, amik hirtelen növelik az ember önbizalmát, és itt kezdtem érezni azt is, hogy gyorsabb is tudok lenni ezzel az autóval. Az év elején az embernek mindig vannak kételyei: vajon meg fogom kapni ettől az autótól azt az önbizalmat, amit a tavalyitól megkaptam? Meg fogom találni a megfelelő vezetési stílust ahhoz a szinthez, amiről tudom, hogy képes vagyok rá? Vannak az emberben ilyen kétségek.”

„De aztán ezek az apró részletek segítenek abban, hogy bízz a folyamatban, a kemény munkában – habár számos alkalommal előfordult, hogy elszúrtam a beállítási irányvonalat. Hogy őszinte legyek, ez még mindig nem egy olyan autó, amilyet én szeretek a vezetés szempontjából. Még mindig sokat kell gondolkodnom, miközben vezetek. Még mindig nem vezetem teljesen természetesen. De legalább már tudom, hogyha mindent jól összerakok, oda tudok érni!”