Kevin Magnussen 2014-ben szó szerint berobbant a Forma-1-be, amikor élete első futamán a McLaren színeiben rögtön a dobogóra állhatott. A váratlanul gyorsan jött siker miatt az akkor húszas évei elején járó pilóta óriási elvárásokat állított maga elé, és csak hosszú évekkel később ismerte fel, ez milyen nagy mértékben gátolta őt a versenyzésben. Ezek a láthatatlan terhek csak akkor kerültek le a vállairól, amikor 2020 végén a Haas szélnek eresztette őt, így egy évre kénytelen volt maga mögött hagyni a száguldó cirkuszt.

„A legnagyobb nyomást a saját elvárásaim jelentik. Már gyerekkoromban is azt hittem, hogy az életben minden a Forma-1-ről és a csúcsra jutásról szól. Azt gondoltam, nincs nagyobb dolog, mint világbajnokká válni. Aztán rájöttem, hogy valójában nem ez a helyzet. Ezzel megszűnt a nyomás egy része, ami nagyon pozitívan hatott rám. Azóta sokkal jobban élvezem a Forma-1-et.”

„A régi hozzáállásommal óriási nyomást helyeztem magamra, így a paddockban tele voltam aggodalmakkal. Attól féltem, hogy ha nem leszek sikeres, akkor boldog sem lehetek. Ez súlyos teher. Aztán ott van a kívülről érkező nyomás is – ez a sportág több szempontból is nagyon kemény” – világított rá.

Magnussen nem ért egyet azzal a régi anekdotával, amely szerint a versenyzők apává válva elkerülhetetlenül lelassulnak. Ő úgy érzi, az ezzel járó érettség a versenypályán is pozitívan járult hozzá az életéhez.

„Sokan viccelődnek azzal, hogy apává válni körönként egy-két tizedmásodpercbe kerül, de velem egyáltalán nem ez a helyzet. Szerintem az ellenkezője az igaz.”

Magnussen a saját korlátait felismerve képes volt átlépni azokat, így immár az eredményeitől függetlenül képes élvezni a száguldó cirkuszt.

„Már nincs rajtam az a nagy teher. Persze még mindig magasra teszem a lécet és nagy ambíciókkal rendelkezem, de ez már más helyzet. Most már minden rendben van, és boldog vagyok” – fogalmazott a dán pilóta.