Norris megható világbajnoki győzelmét talán csak annak a személynek a szívmelengető reakciója múlta felül, aki a kezdetektől fogva végigkísérte az útját: az édesanyjáé, Cisca Waumané.

Miután Norris bebiztosította első bajnoki címét a szezonzárón, Wauman a Sky Sports F1 televíziónak nyilatkozott a Yas Marina versenypálya paddockjában. Elmondta, a hatalmas siker elérése bizony komoly áldozatokkal járt.

„Érzelmileg kimerültem, de nagyon boldog vagyok” – mondta, amikor az érzéseiről kérdezték. „Nagyon örülök a család, a csapat, a McLaren és a szurkolók nevében is, mert mindig ott álltak mellettünk.”

Az édesanya, akit láthatóan megérintett a verseny — amelyen fia a 2025-ös szezon végén a pilóták tabellájának élén végzet —, felidézte, hogyan segítette a család a McLaren pilótáját álmai megvalósításában.

„Igen, rengeteg áldozatot hoztunk” – magyarázta. „Lando hétévesen kezdett gokartozni. Nyolcéves korára már a bátyjával, Ollie-val együtt versenyzett. Ez a két fiút egy irányba vitte, míg a két lányomat egy másikba.”

„Így lemaradtam arról, ahogy Lando és Ollie felnőnek. Hirtelen vége lett annak az időszaknak, amikor még meztelenül játszottak egy traktorral a kertben. Ennek vége szakadt. És ez hiányzik, de ami most történik, az csodálatos. Fantasztikus.”

A feszültség már az előző, katari hétvége óta fokozódott, ahol Norris egy futammal a szezonzáró előtt elszalasztotta a lehetőséget a bajnoki cím bebiztosítására. De hogyan töltötte Norris édesanyja a két verseny közötti időt?

„Nagyon egyszerűen. Hazarepültünk Angliába. Mostam egy kicsit, dolgoztam a kertben, szerdán pedig elmentem megnézni az unokám betlehemes játékát az iskolában. Csütörtökön pedig újra repülőre ültünk. Szóval egy nagyon zavaros és rövid hét volt. De azok az utolsó körök örökkévalóságnak tűntek.”

Wauman pulzusa még a leintéshez közeledve sem lassult. Tíz körrel a vége előtt – amikor még bőven lett volna idő arra, hogy valami balul süljön el – a családot már lekérették, hogy készüljenek az ünneplésre.

„Hogy hívhattak le minket, hogy készüljünk erre? De itt vagyunk” – mondta mosolyogva. „A szívünk pedig végig a torkunkban dobogott” – zárta gondolatait.