Valtteri Bottas, a Mercedes ifjú versenyzője azt mondja, a múlt hétvégi Azerbajdzsáni Nagydíjon megtanulta, hogy még a legnehezebb helyzetben sem szabad feladni soha.

Valtteri Bottas, a Mercedes ifjú versenyzője azt mondja, a múlt hétvégi Azerbajdzsáni Nagydíjon megtanulta, hogy még a legnehezebb helyzetben sem szabad feladni soha.

A finn versenyző a bakui verseny első körében a mezőny végére csúszott vissza – körhátrányba –, miután a Kimi Räikkönennel történt ütközés következtében versenyautója defektet kapott.

Bottas az első biztonsági autós periódus során visszavehette körét, a piros zászlós versenymegszakítás során pedig csapatának lehetősége volt arra, hogy megjavítsa a diffúzor sérüléseit.

A Mercedes versenyzője végül nagy csatában visszaküzdötte magát az élre, közvetlenül a célvonal előtt pedig megelőzte Lance Strollt, ezzel másodikként zárta az Azeri Nagydíjat.

„Amikor láttam, hogy a gumi kezd szétmenni, és elkezdi szétverni az autót… 1 órának tűnt, mire a 2-es kanyartól eljutottam a bokszutcáig” – mondta Bottas. „És aztán 1 kör hátrányba kerültem emiatt.”

„De utána bebizonyosodott, hogy soha nem szabad feladni. Őrült verseny volt, a biztonsági autónak hála pedig közel tudtam kerülni a többiekhez.”

„Majd a következő biztonsági autós periódusnak, illetve a piros zászlónak köszönhetően körön belülre kerültem, és versenyezni tudtam velük egy jó autóval. Megsérült korábban a versenyautóm, a csapat pedig a versenymegszakítás alatt szinte teljesen meg tudta javítani.”

„Egy hatalmas lyuk tátongott a diffúzor oldalán, de egész jól megjavították. Egy kicsit küszködtem a túlkormányzottsággal, de a javítás után teljesen más volt az autó.”

Bottas hozzátette, nagyon élvezte, ahogy keresztülrúgta magát a mezőnyön, de főleg azt, ahogy az utolsó körökben Strollt üldözte.

„Általában, ha az ember a verseny elején körhátrányba kerül, akkor ennyi volt. De szerintem ez egy remek példa arra, hogy soha ne adjuk fel. A csapat mondta nekem: hajtsd le a fejed, lesznek még lehetőséget. Nagyon élveztem a verseny utolsó felét, próbáltam minden kanyart kimaxolni, és minden körben egyre közelebb kerültem.”

„Amikor sikerült megelőznöm [Esteban] Ocont, és láttam az első körömet, amikor tiszta pályán autóztam, tudtam, hogy utol tudom érni Strollt. Mindent beleadtam. Időmérős köröket futottam. Nem spóroltam a gumikkal, de azok bírták, és az is segített, hogy a hőmérséklet már alacsonyabb volt.”

„Nagyon szoros volt a vége. Volt szélárnyékom és DRS-em is. Nem voltam biztos benne, hol van pontosan a célvonal, mert nem láttam igazán. De amikor bejelentkezett a csapat a rádión, hallottam, hogy tapsolnak a háttérben. Akkor már tudtam, hogy ’rendben, ezek szerint megvan a 2. hely.”