A Forma-1 70 éves történetében számos elképesztő történet íródott már, ezek természetesen a rajongók számára fantasztikus előzésekben, remekbe szabott stratégiákban, villámgyors kerékcserékben, és persze a dobogós ünneplés felemelő pillanataiban testesülnek meg. Mindezek mögött viszont elképesztő munka, és rendkívül nehéz döntések állnak – melyeket a bokszutca falánál, az úgynevezett pitwallon hoznak meg az illetékesek.
A mai modern Forma-1-ben minden csapat másképp osztja fel az itt elfoglalható – nyugodtan nevezhetjük így – VIP-székeket. Egyes istállóknál öt, míg más csapatnál hét szakember foglal helyet; van, ahol az edzéseken is ugyanazok a csapattagok birtokolják ezeket a különleges pozíciókat, mint a versenyeken, és van, ahol mindig más ülhet ide.
A Ferrari sportigazgatója, Laurent Mekies lenyűgöző részleket árult el arról, pontosan milyen munka is folyik az olasz istálló vezérlőpultjánál.
„Természetesen ott van egyfajta örökségi aspektus, de ez azért van – és ezt néha az emberek hajlamosak elfelejteni –, mert mi is rajongói vagyunk a Forma-1-nek. Az F1-ben így kell lennie.”
„Ráadásul azt gondolom, rengeteg jó oka van annak, hogy ott van az a bizonyos bokszutcafal. Nagyon könnyű lenne elveszni a számok és számítógépek tengerében, ha egy kamionban, vagy a garázs hátuljában ücsörögnénk. Nem tudnánk érzékelni a nyilvánvaló dolgokat: ha például történik valami a bokszutcában, vagy hirtelen változik az időjárás. Sőt, még az autóval kapcsolatban is észlelhetünk valamit, ha például mellettünk elhaladva más hangot ad. Szóval ott kell lennünk, hogy lássunk, halljunk és érezzünk.”
Kik ülnek a pitwallon?
A két versenymérnök természetesen teljesen más feladatot lát el, mint a mellettük helyet foglaló öt szakember. Ami minden csapatban közös, hogy a versenymérnökök csak a futamra ülnek ki a bokszutcai vezérlőpultra: a szabadedzéseken, és főleg az időmérőn az autók mellett dolgoznak.
„Az autó közelsége fontos” – magyarázza Mekies. „A versenymérnököknek látniuk kell a beállítás-változtatásokat, amiket kértek, és szemkontaktusban kell lenniük az elsőszámú szerelővel, valamint a versenyzővel. A versenyre pedig csatlakoznak hozzánk a bokszutca falán.”
Az, hogy a fontos szakemberek ott ülnek egymás mellett a bokszutcában, nem könnyíti meg a kommunikációt: minden értekezést az intercomon, egy belső rádióhálózaton belül bonyolítanak le, a beszélgetésbe pedig gyakran becsatlakoznak a garázsban, vagy éppen a maranellói gyárban lévő szakemberek is. Ennek ellenére az ülésrend úgy van kialakítva, hogy a bokszutca falán ülő csapattagok a számos adatképernyőt felhasználva gesztusokkal is kommunikálni tudjanak egymással. Az pedig, hogy a versenymérnökök a vezérlőpult két végén foglalnak helyet, szintén általános taktika: lehetővé tesik számukra azt, hogy rálássanak a pályára, és félig leválasztják őket a többiek tesztbeszédétől, így könnyebben tudnak a feladatukra fókuszálni.
„Minden minden nehéz munkakörnyezetben, mi is megpróbáljuk minimalizálni a beszédet – ami a bokszutca falát illeti, főleg a versenymérnökökkel kapcsolatban próbáljuk ezt érvényesíteni, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk őket. Viszont mi öten, akik a versenymérnökök között ülnek, sokat beszélünk egymással. Ami a kommunikációt illeti, nekem a legtöbb időm azzal telik, hogy a másik négy emberrel beszélek.”
A Ferrarinál egyébként többen ülnek a bokszutca falán, mint a többi csapatnál. Persze minden csapat esetében korlátozott azon szakemberek száma, akik ott lehetnek a versenypályán, itt leginkább arról van szó, hogy az egyes istállók milyen pozíciókban alkalmazzák munkatársaikat. Ezt pedig minden csapat másképp csinálja: miközben például az egyik alakulatnál egy szakember tölt be egy adott pozíciót, könnyen elképzelhető, hogy ezeket a feladatokat egy másik csapatnál több szakember látja el.
A Ferrari esetében a pályaműveletekért felelős vezető a szerelők és a garázsban dolgozó technikusok munkáját felügyeli, a verseny során pedig ő felel a kerékcserékért is. A stratégiai vezető a stratégiai részleg munkáját koordinálja, melynek többsége a maranellói központban tevékenykedik. Ő felel a versenyzők számára kialakítandó egyéni elemzésekért, vagy az ellenfelek tanulmányozásáért. A vezető versenymérnök pedig kvázi hidat képez a két versenymérnök között, elengedhetetlen információkat továbbítva a garázs egyik oldaláról a másikra. Emellett pedig folyamatos kapcsolatban áll a maranellói háttércsapattal.
A sportigazgató az istálló általános kohézióját tartja kézben, interpretálja a szabályokat, és szükség esetén kapcsolatba lép a versenyirányítással. A csapatfőnök pedig mindenért teljes felelősséget vállal, miközben talán övé a legkevesebb aktivitás egy átlagos verseny során. A nehéz döntésekbe persze van beleszólása, hiszen ő adja ki a végső ukázt. Ahhoz pedig, hogy ezeket a döntéseket meg lehessen hozni, minden szükséges információnak rendelkezésre kell állnia. Miközben a háttérben dolgozó szakemberek a szenzorok adatainak részleteit vizsgálja, a bokszutca falán ülők inkább holisztikus megközelítést alkalmaznak.
„Én figyelem a mi autóinkat a többihez viszonyítva, és próbálok globális képet kapni arról, hogy hol is tartunk a többiekhez képest. A versenymérnökök sokkal specifikusabban figyelnek saját autóikra, arra, hogy azok, illetve a versenyzők hogyan teljesítenek” – magyarázza Mekies.
„A közös pont az, hogy rengeteg információ áll rendelkezésünkre. Az összes telemetria, GPS-adat, az összes csapat rádiókommunikációja, és még az időjárásfigyelő radar is. A szükséges információk kiszűrése pedig része a hatékony munkavégzésnek – főleg a kemény pillanatokban. Mindenki egyedileg konfigurálja a saját képernyőjét, hogy az azt mutassa, amit a felhasználója látni akar – ha tehát valaki elmozgatja az egyik ablakodat, akkor nagyon nem örülsz!”
Mi látható a monitorokon?
Az egyik ablakban pedig minden egyes szakember a televíziós közvetítés képét figyeli. A bokszutcai vezérlőpultnál, illetve a garázsokban az összes csapat ugyanazokat a felvételeket látja, mint a rajongók otthon. És mivel a kijátszásban van néhány másodperces csúszás, néha nem megy minden gördülékenyen.
„Mindig érdekes, hogy amikor kint van az ember, átérzi a légkört” – fogalmaz Mekies. „Hallani a közönség üvöltését, amikor valami történik – még mielőtt látnánk a képet. Ilyenkor a pitwallnál ülők feszülten várják, hogy megjelenjenek a felvételek, hiszen a verseny egy másodperc alatt megváltozhat.”
Miközben a garázsban helyet foglaló csapattagok hajlamosak extázisban kitörni egy-egy momentum láttán, a bokszutca falán ülők hidegvérrel végzik munkájukat. Persze a televíziós közvetítés rendezői persze ügyesen észreveszik azokat a pillanatokat, amikor ők is nehezen fogják vissza magukat: ilyenkor láthatunk olyan felvételeket a TV-közvetítésben, amikor a kulcsemberek az ujjaikkal dobolnak, a lábukat rázzák, vagy éppen a fejüket vakarják. Mekies mégis azt mondja, igazán kiváltságos pozícióban követhetik figyelemmel a versenyeket.
„Az autók elhúznak az egyenesekben, a te pedig ott ülsz a bokszutcában. A rajongók hangja a lelátókról fülsüketítő, a szerelők kereket cserélnek a háttérben, te pedig ott ülsz az egésznek a közepén. Hol máshol lenne jobb?!”
