Alonso 2001-ben, a Minardi színeiben mutatkozott be a Forma-1-ben, 2005-ben és 2006-ban pedig Michael Schumachert legyőzve lett világbajnok a Renault csapatával. A spanyol pilóta két évet kihagyott ugyan, ám jelenleg is tagja a királykategória mezőnyének, idén pedig az Aston Martin színeiben ismét régi formájában tündököl, hiszen hat dobogós eredményt is szerzett.
Alonso most a High Performance című podcastben adott egy hosszabb interjút, ebben rengeteg újdonságot mesélt magáról, illetve arról, hogy hogyan áll hozzá a versenyzéshez.
Arra a kérdésre, hogy mennyire szokott kételkedni önmagában, Alonso így felelt: “Nem igazán. Ismerem a korlátaimat, emiatt pedig próbálok is elkerülni dolgokat. Nem tudom például, hogyan kell főzni. Nem tudok golfozni. Sok mindent látok, amit csinálnak a körülöttem lévők, én pedig próbálom elkerülni ezeket a dolgokat. Kihagyom ezeket, mert tudom, hogy nem vagyok jó bennük. És nem akarom összemérni magam velük, hiszen jobbak.”
“Fogalmazzunk úgy, hogy csak azt csinálom, melyről tudom, hogy képes vagyok rá, és abban a konkrét dologban nem is igazán vannak kétségeim, nincs sok problémám. Igaz, hogy amikor az ember megérkezik a Forma-1-be és látja… Amikor én megérkeztem a Forma-1-be, Michael Schumacher dominált a sportágban, de soha nem gondoltam azt, hogy lassabb vagyok nála. Ez talán amolyan kamikaze-hozzáállás volt a Forma-1-hez és pályafutásom kezdetéhez. De soha nem kételkedtem abban, hogy ugyanolyan autóval talán meg tudok mérkőzni vele egy napon. Az egész pályafutásom ennek jegyében zajlott.”
Alonso hozzátette, amikor 2018 végén átmenetileg búcsút intett a Forma-1-nek, úgy érezte, ki kell egy kicsit lépnie a komfortzónájából, így kipróbálta magát más szakágakban is. Bár sokat kellett tanulnia, soha nem kételkedett abban, hogy képes lesz a legjobb lenni a motorsport más területein is.
“Amikor 2018-ban elköszöntem a Forma-1-től, emlékszem, hogy különféle dolgokat kellett kipróbálnom a motorsportban, mert az agyam egyszerűen azt mondta, hogy egy kicsit ki kell lépnem a komfortzónámból. A Forma-1-be egy kicsit belefáradtam az évek során a sok utazásba, és nem volt lehetőségem a győzelemre sem. Az Indy 500, a Le Mans-i 24 órás, a Dakar-rali pedig vonzó szakágai voltak számomra a motorsportnak. Én igazából soha nem tartottam magam Forma-1-es versenyzőnek, csupán egy versenyzőnek. Szóval, miközben kipróbáltam ezeket, éreztem, hogy sokat kell tanulnom. A Le Mans-i 24 óráson nagyon tapasztalt csapattársaim voltak, és sokat kellett tanulnom tőlük, de nem nyilvánosan, csupán magunk között. Hiszen mindenki arra számított, hogy egy Forma-1-es versenyző nagyon gyors lesz, bármilyen autóban is üljön. Viszont nem ismertem ezeket a technikákat. Ugyanez igaz a Dakar-ralira is. A Forma-1-ből megérkeztem Szaúd-Arábiába, és beültem egy Dakar-autóba. Nem is tudnánk ennél ellentétesebb stílusokat említeni. Szóval sokat kellett gyakorolnom, sokat kellett tanulnom, de soha nem kételkedtem abban, hogy tudok olyan jó lenni, mint az adott szakág legjobbja.”
