A száguldó cirkusz kizárólagos gumiszállítója, a Pirelli ugyanis a rali-világbajnokságon sokat dolgozott együtt Blockkal, amikor pedig 2011-ben visszatért az F1-be, lehetőséget akart adni az amerikai pilótának egy tesztre.

A Pirelli akkoriban igencsak intenzív tesztprogramot folytatott, és megállapodott a Toyotával, miszerint erre a japán gyártó két évvel korábbi, TF109-es modelljét használhatják. A gumigyártó pedig 2011 augusztusára be is tervezett egy háromnapos tesztet Monzára, ahol az első két napon Lucas di Grassi ülhetett autóba, a zárónapra viszont átadta volna a volánt Ken Blocknak.

Minden a tervek szerint haladt, a Pirelli annak rendje és módja szerint be is jelentette a tesztet a Kanadai Nagydíjon, Blockkal pedig természetesen madarat lehetett volna fogatni: „Soha nem gondoltam, hogy egyszer ilyesmi előfordulhat!”

Pár héttel a montreali hétvége után Block el is utazott a Toyota kölni központjába, hogy intenzívebben is elkezdje a felkészülést a tesztre: a tervek szerint az F1-es szimulátorban kezdett volna, és természetesen megejtették az ilyenkor szokásos üléspróbát is. Ekkor azonban érkezett a hidegzuhany: bár 183 centiméteres magassága nem lett volna feltétlenül akadályozó tényező, testalkata, és különösen hosszú lábai problémát okoztak. A Toyota TF109-es versenygépét ugyanis két, jóval alacsonyabb pilótára, Jarno Trullira és Timo Glockra tervezték.

Habár Block képes volt úgy beülni az autóba, hogy a biztonsági követelményeknek megfeleljen, a lábai miatt egész egyszerűen képtelen volt forgatni az autó kormányát. A Toyotánál mindent megtettek azért, hogy valamilyen megoldást találjanak, az idő rövidsége miatt azonban végül meghiúsult a raliversenyző Forma-1-es tesztje.

„Nem adtuk fel” – mondta a minap Paul Hembery, a Pirelli akkori motorsport-főnöke. „Viszont túl komoly módosításokat kellett volna végrehajtani. Ne felejtsük el, hogy a Toyota akkoriban már megszűnőben volt [a 2009-es idény végén kivonult az F1-ből – a szerk]. Nem volt már akkora erejük, mint korábban. Szóval korlátozottak voltak a lehetőségeink ilyen mértékű változtatásra.”

„Sajnos végül nem tudtuk megvalósítani. Tudom, hogy Ken mennyire csalódott volt. Ilyen lehetőség egyszer adódik az életben, és sajnos nem jött össze.”

Hembery azt mondja, ha az F1-es teszt megvalósult volna, az a száguldó cirkusz számára is nagy pillanat lett volna, hiszen új közönség érdeklődését tudták volna felkelteni – a Forma-1 ugyanis akkoriban nem volt túlzottan népszerű a fiatalabb generáció számára.

Érdekes adalék, hogy a Kanadai Nagydíjon Hemberynek még azért is meg kellett küzdenie, hogy Block olyan belépőt kapjon a nyakába, mellyel kimehet az F1-es rajtrácsra – a Forma-1 elöljárói ugyanis nem gondolták őt túl nagy névnek ahhoz, hogy megadják neki ezt a lehetőséget.

A rajtrácson aztán óriási üdvrivalgás fogadta az amerikai pilótát a közönség részéről, az F1-es szerelők pedig elkezdtek fotózkodni vele – mindez pedig bizonyította, hogy valóban alkalmas lehet arra, hogy népszerűbbé tegye a száguldó cirkuszt más körökben is.

Ken Block a hét elején 55 éves korában hunyt el hómobil-balesetben. Felesége és három gyermeke gyászolja.