A monacói versenyző a pole pozícióból vághatott neki a 78 körös száguldásnak, a futamot pedig végig kontroll alatt tartotta, és viszonylag simán győzött a mclarenes Oscar Piastri, valamint Carlos Sainz előtt. Leclerc számára érthető módon különleges volt a hétvége, hiszen először tudott nyerni hazai közönsége előtt — elmondása szerint pedig az érzelmek is magukkal ragadták a különleges verseny során.
Arra a kérdésre, hogy ez volt-e a legédesebb Forma-1-es győzelme, Leclerc így felelt: „Szerintem igen. Nyilván a 2019-es monzai győzelem is rendkívül különleges volt. De a monacói az a nagydíj, mely miatt arról álmodoztam, hogy Forma-1-es versenyző leszek.”
„Emlékszem, amikor fiatal voltam és néztem a versenyt a barátaimmal, az édesapámmal, aki tényleg mindent megtett azért, hogy eljussak oda, ahol most tartok. És úgy érzem, nem csupán a saját álmomat váltottam ma valóra, hanem az övét is. És igen, összességében egy nagyon különleges hétvége volt ez.”
„Ez egy utcai pálya, nagyon nehéz mindent jól összerakni az első edzéstől az időmérőig, majd azt a rengeteg kört a versenyen. És hogy végre meg tudtam csinálni a családom és a barátaim előtt, akik mind itt figyeltek a pálya körül, nagyon-nagyon különleges érzés.”
Leclerc elárulta, a verseny hajrájában azon kapta magát, hogy könnybe lábadt szemekkel robog a cél felé, elmondása szerint nehéz volt kordában tartania az érzelmeit.
„Amikor a leginkább küzdöttem az érzelmeimmel, az az utolsó 10 kör volt. Jobban, mint a dobogón. Két körrel a vége előtt vettem észre, hogy nem látok az alagútból kijövet, mert könnyes volt a szemem. Úgy voltam vele, ‘a p*csába, Charles, ezt nem csinálhatod most, még két kör van a célig!’. És egy olyan pályán, mint a monacói, végig ott kell lenni a szeren. Nagyon nehéz volt kordában tartani az érzelmeket, azokra az emberekre gondoltam, akik segítettek eljutni oda, ahol most tartok.”
„Ez csak egy győzelem. A szezon még nagyon-nagyon hosszú. 25 pont jár érte, mint bármelyik győzelemért. Viszont érzelmi szempontból nagyon sokat jelent.”