A csapat rengeteget küszködött a szezon első két versenyhétvégéjén, az Ausztrál Nagydíjra pedig fejlesztések nélkül érkezett meg – miközben példádul a Red Bull és a Ferrari is újításokat próbált ki a pénteki nyitónapon. A Mercedesnél jelenleg arra fókuszálnak, hogy a lehető legjobban megértsék a problémákat, az angliai központban pedig természetesen folyamatosan zajlik az autó fejlesztése – ám amíg nem nyer megerősítést, hogy az új elemek a kívánt eredményeket hozzák, addig nincs értelme legyártani és bevetni őket.
„Nagyon le vagyunk maradva a Ferraritól és a Red Bulltól” – mondta a brit versenyző még a pénteki, melbourne-i szabadedzések előtt. „Dzsiddában talán még jobban le voltunk maradva tőlük, és tudjuk, hogy miért. De nyilvánvaló, hogy amikor optimalizáljuk a dolgokat, vagy legalábbis jobban optimalizáltuk Bahreinben, 0,5-0,6 másodperccel voltunk lemaradva tőlük. Szóval csökkentenünk kell a hátrányt, de nincs semmi lényeges dolog erre a hétvégére, amivel ezt meg fogjuk tenni.”
„Időbe telik, és azt gondolom, fegyelmezettnek és türelmesnek kell lennünk – mivel nagyon le vagyunk maradva, és itt a költségplafon is, szóval nem engedhetjük meg magunknak, hogy bedobáljunk dolgokat, kipróbáljuk őket és bakot lőjünk a versenyhétvégéken. Bíznunk kell a folyamatban, és akkor kell fejlesztéseket hoznunk, amikor már abszolút bízunk abban, hogy úgy teljesítenek, ahogy azt várjuk. És beletelik még pár versenybe, mire ezt látni fogjuk.”
Bár Russell a szabadedzések előtt még abban bízott, közelebb lesznek az élmezőnyhöz, mint Dzsiddában, úgy tűnik, a Mercedes vesszőfutása tovább folytatódik Melbourne-ben.
„Van néhány középmezőnybeli autó előttünk, és nyilván eléggé le vagyunk maradva, szóval keményen kell dolgoznunk este, hogy megértsük, mik a korlátozó tényezők” – mondta a brit a második tréninget követően, amit a 11. helyen zárt.
„Az autú úgy tűnt, rendben van, nem éreztem olyan rossznak, de egy kicsit furcsa volt. A lágy gumikon folyamatosan fejlődtem. Tudom, hogy néhány másik versenyző is így tett, de egy kicsit extravagánsabbnak tűnt a mi részünkről. Egyértelműen durván pattog az autó a 9-es kanyarban. Talán nem is éreztem még ennyire súlyosnak a dolgot. De azt gondolom, idővel meg fogunk birkózni ezzel. Úgy hisszük, hogy ez a leggyorsabb megoldás ezen a pályán, de lehet, hogy nem. Mélyre kell ásnunk az adatokban, és meg kell értenünk a dolgokat.”
„Elindultunk balra, jobbra, majd középre a beállításokkal, de minden ugyanazt az eredményt hozta, szóval meg kell próbálnunk megbirkózni a helyzettel, meg kell értenünk, miért van így.”
Arra a kérdésre, hogy a küszködés ellenére élvezi-e a vezetést, Russell így felelt: „Természetesen! Vezetni mindig király, főleg egy ilyen pályán. De jobban élvezi az ember, amikor kiszáll az autóból, és az eredményjelző felső részén látja a nevét, vagy a legtetején. De ha az ember fut egy jó kört, és ránéz a tabellára, és azt látja, hogy a 11. helyen áll… Csapatként nem ott akarunk végezni. Itt minden az eredményekről szól.”
