Sainz a McLaren csapatától szerződött át a Ferrarihoz, ahol a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel helyét vette át. A 27 esztendős versenyző magabiztosan kezdte a munkát a maranellóiaknál, ugyanakkor pontosan tudja, sokat kell még tanulnia.

Sainz nemrég elmesélte, milyen is volt az a pillanat, amikor aláírta kontraktusát a Scuderiával – a koronavírus-járvány miatt meglehetősen szokatlan helyzetben.

„Ami azt illeti, vicces egy kicsit a történet, mert elég hosszú tárgyalási időszak volt” – mondta Sainz a Motorsport.com című internetes portálnak adott interjújában.

„A COVID-időszak alatt történt, szóval a tárgyalások végig Zoomon és telefonhívásokon keresztül zajlottak, ami egy kicsit mindent megnehezített. Alkalmazkodnunk kellett a helyzethez, és pontosan annál az asztalnál írtam alá a szerződésemet, amelynél most ezt az interjút adom itt, Madridban, egy kis irodában, ami a házunkban van.”

„A lezárásokat a családdal együtt töltöttük el, és aztán egyik nap felébredtem 8 körül, még mindig pizsamában voltam. Bejöttem ebbe a szobába, és láttam, hogy édesapám egy tollal vár. Azt mondja: ’Itt kell aláírnod: ez a Ferrari-szerződés. És megvan, ha aláírod’.”

„Szóval pizsamában írtam alá reggel 8-kor, éppen csak, miután felébredtem. Úgy voltam vele, ’oké, neked is jó reggelt!’.”

Sainz az interjúban arról is beszélt, mennyire lenyűgözte őt a Ferrari rajongóinak szenvedélyessége.

„Való igaz, hogy a rajongók Olaszországban rendkívül szenvedélyesek, és elképesztően tisztelettudóak, és ezekre valamiért nem számítottam. Úgy értem, már az, hogy megérintenek, vagy kezet ráznak veled, valami különleges dolog számukra. Nagyon tisztelik az embert, és valamiért tényleg istenítenek, ami igazán hatásos dolog.”

„Nagyon idegesek lesznek, amikor közel kerülsz hozzájuk, és ez olyan érzés, amit versenyzőként korábban soha nem éreztem: hogy mennyire izgatottá válnak az emberek, amikor közel kerülsz hozzájuk.”

„Megveregetem a hátukat és azt mondom, ’ugyan már, csak 27 éves vagyok, mint te, nyugi és csináljuk meg azt a fotót’. De gyakran elveszem tőlük a telefont, hogy én magam csináljam meg.”

„Őrületes dolog és imádom. És nagyon vicces dolgokat mondanak. Szóval az élet egy kicsit megváltozott, ugyanakkor viszont sikerült jó egyensúlyt találnom.”

A Ferrari pilótája ugyanakkor arról is mesélt, pontosan tudja, hogy a média mekkora nyomást tud helyezni rájuk csak azért, mert az F1 történetének legrégebbi csapataként kell helytállniuk.

„Érdekes dolog, hogy egy apró „hír” hogyan tud óriási „hír” lenni csak azért, mert a Ferrari vagy, vagy tagja vagy a Ferrarinak” – magyarázta a rutinos versenyző. „Olaszországban egy gyakran megtörténik, és olyan dolog ez, amit még tanulok, hogy hogyan is kezeljem. Tanulom azt, hogy hogyan beszéljek, hogy észrevegyem, hogy talán ha valamit így mondok, nem pedig úgy, abból óriási főcím lesz-e, vagy sem.”

„Versenyzőként még próbálom okítani magam, hogyan is kezeljem ezeket a helyzeteket, mert egyáltalán nem könnyű.”

„Van egy extra felelősség, ami más csapatnál nincs jelen. Maga a tény, hogy egy országért versenyzel, más. Olyan, mintha egyszerre játszanál a Real Madridban és a spanyol válogatottban. Az, hogy a Ferrarinál versenyzel, azt jelenti, hogy a Ferrariért és Olaszországért versenyzel, és ezzel tisztában kell lenned, ez a felelősség vele jár.”

„Számomra viszont ez megtiszteltetés. Imádom Olaszországot, rengeteg időt töltök ott. Gyerekként Olaszországban nőttem fel, gokartversenyekre jártam, szóval úgy nőttem fel, hogy tudtam, mennyire rajonganak a Ferrariért. Tudtam, hogy azok a gokartosok, akik ellen versenyzem, a Ferrari versenyzői akarnak lenni. Az, hogy végül én lettem az, óriási megtiszteltetés, hatalmas kiváltás. Olyasvalami, amire nagyon büszke vagyok.”

Sainz hozzátette, bár a Ferrari más kultúra szerint dolgozik, valójában nincs olyan nagy különbség abban, ahogy a Forma-1 topcsapatai dolgoznak.

„Másmilyen a kultúra, másképp csinálnak dolgokat. Ugyanakkor viszont az F1-es csapatok napjainkban sokban hasonlítanak a hozzáállásukat, munkamódszereiket és a professzionalizmusukat illetően.”

„Igaz, hogy ma már sok a multikulturális csapat. A Ferrarinál is rengeteg angol és amerikai dolgozik. Még az én mérnökcsapatomban is vannak amerikaiak, skótok, spanyolok, és egy olasz. Ők az a csapat, akikkel minden nap együtt vacsorázom. Szóval ez is azt mutatja, hogy a Forma-1 konvergálódik. De persze a Ferrarinak megvan a maga kultúrája, amit meg kell értened, sajátosan teszik a dolgokat, amihez egy kicsit alkalmazkodnod kell, és látnod kell, hogyan működik.”

Bár a Ferrari nagy változást hozott életében, Sainz úgy érzi, ő még mindig ugyanaz az ember, ugyanaz a versenyző, aki korábban volt.

„Valódinak tűnik az érzés, amikor az ember végre felfogja, és csak együtt él vele. Furcsa helyzet, amikor felébredsz egy nap, és azt mondod, ’oké, a Ferrari versenyzője leszek’.”

„Hogy milyen érzés? Még mindig ugyanaz a Carlos vagyok. Ugyanaz a srác. Ugyanaz a versenyző ugyanazzal a szenvedéllyel, tehetséggel. Csupán arról van szó, hogy most már a Ferrariért csinálom. Ez pedig óriási felelősség, főleg, ha Olaszországban versenyzem. Ez a legnagyobb dolog. Amikor Monzába mész, hirtelen rájössz, mit is jelent Ferrari-pilótának lenni. És érezni a világ minden pontján. De ha Monzába mész, akkor eszmélsz rá igaz, hogy ’oké, ez tényleg óriási!’. Nagyobb, mint képzeltem. De attól még ugyanaz a Carlos vagyok, és semmi sem változott ebből a szempontból.”