Leclerc a Ferrarinál eltöltött első évében két futamot is megnyert: első győzelmét jó barátja, Anthoine Hubert halálának másnapján, a Belga Nagydíjon aratta, egy héttel később, a Ferrari otthonában, Monzában pedig ismét a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett.
A monacói tehetségnek és csapatának viszont idén nem sok babér terem: a Ferrari szemmel láthatóan küszködik, a csapatnál pedig a 2022-es szabályváltozásokhoz fűznek komoly reményeket. Leclerc-re pedig nagy feladat hárul, hiszen a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel év végén távozik a csapattól, így neki kell majd irányt mutatni a Scuderiának.
Leclerc-rel még februárban a Forma-1 hivatalos weboldalának szakírója, Lawrence Barretto beszélgetett a Ferrari motorhome-jában – az interjúnak köszönhetően pedig rengeteg mindent megtudhatunk a 22 esztendős versenyző személyiségéről.
MENTALITÁS
Mint ahogyan arról is, hogy mindössze 10 perc gyakorlás után szerzett jogosítványt. A vezetés már a vérében volt, hiszen hároméves kora óta gokartozott, és épp emiatt hatalmas nyomásként élte meg.
„Sokkal jobban stresszeltem előtte, mint egy verseny előtt. Féltem, hogy megbukok, és el kell magyaráznom a barátaimnak, hogy meghúztak” – mondta nevetve Leclerc az F1.com újságírójának.
A Ferrari pilótája már fiatal kora óta rendkívül önkritikus – ha pedig van valami, amit javasolna fiatalabb önmagának, az a „türelem” lenne.
„Legyek türelmesebb. Ez a kulcs, és ez a legnagyobb lépés, amit megtettem pályafutásom során – hogy türelmesebb lettem.”
„Kezdetben rögtön mindent akartam. Csak a negatívumokat láttam. Két dolgot mondanék a fiatalabb önmagamnak: ’Légy türelmesebb és élvezd jobban!’.”
NICHOLAS TODT, A MENEDZSER
Leclerc tehetsége már az alsóbb kategóriákban szembetűnő volt: 2016-ban első nekifutásra megnyerte a GP3-at, egy évvel később pedig – édesapja halálának évében – a Forma-2-ben is győzni tudott. Első F1-es szezonjában 10 alkalommal szerzett pontot a Sauberrel, a Ferrarinál pedig nem haboztak, 2019-ben már saját csapatukba ültették.
A monacói persze pontosan tudja, nem tartana most ott, ahol, ha nem vennék körül a megfelelő emberek – például menedzsere, Nicholas Todt, aki annak idején felkarolta őt.
„Rendkívül fontos, hogy ő itt van. Tudom, milyen volt, mielőtt Nicholas megérkezett. Épp belekezdtem a 2010-es szezonba, tudván, hogy az lesz az utolsó idényem a gokartban, ha nem sikerül kitalálni valamit anyagilag. Apukámnak nem volt pénze arra, hogy folytassam. Nehéz helyzet ez mentális szempontból, hiszen tudod, mit imádsz csinálni, és tudod azt is, hogy vége lehet az egésznek.”
„2011 óta Nicholas segít engem. Aláírtunk egy szerződést, és megvolt az a biztonság, hogy folytatódni fog a pályafutásom, ha hozom az eredményeket. Ez nagy változás. Ő pedig intézi az összes többit, talál szponzorokat, megoldja a logisztikát – nekem pedig csak a vezetésre kell fókuszálnom.”
Bár a Ferrarinál nehéz elkerülni ezt, Leclerc azt mondja, nem szereti a politikai játszmákat – ezért igyekszik is elkerülni azokat.
„Én nagyon rossz vagyok ebben. Nem szeretem a politikát, nem szeretek hamis képet festeni magamról. Önmagam vagyok, akár tetszik az embereknek, akár nem. Nem szeretek kapcsolatokat erőltetni sem. Nagyon ritka, hogy nem jövök ki emberekkel, de nem erőltetek dolgokat, és nem szeretek belemenni politikai játszmákba.”
VETTEL, A CSAPATTÁRS
Ez a hozzáállás sokat segített neki az elmúlt másfél évben is, amikor Sebastian Vettel csapattársaként kellett helytállnia a Ferrarinál. Bár a két versenyző alapvetően remekül kijön egymással, voltak azért feszült pillanatok közöttük.
„A Ferrarinál eltöltött időszakom kezdetén más volt a helyzet, mint a korábbi csapattársaimmal, hiszen Seb óriási bajnok” – mesélte Leclerc.
„Ahogy a Ferrari esetében, úgy kezdetben Sebbel kapcsolatban is meg voltam szeppenve, ami normális. De valójában egy nagyon normális srác, egy igazán kedves srác. Kezdettől fogva nagyon jól kijövünk egymással. Persze ott van a versenyképesség, ami szerepet játszik a kapcsolatban, de ez soha nem változtat azon, ahogyan beszélünk egymással. Ez jó dolog.”
„Voltak pillanatok, amik egy kicsit nehezebbek voltak, mint például a brazíliai események – ilyen mindig van. De azt gondolom, igazán jól kezeltük a helyzetet, a történtek után pedig elég gyorsan lapozni tudtunk.”
RAJONG A DIVATÉRT
Leclerc imádja az autókat és a versenyzést, ám van még egy szenvedélye: Lewis Hamiltonhoz hasonlóan nagyon érdeklődik a divat iránt.
„Szeretem a ruhaterveket. Határozottan a kreatív része az, ami inspirál. Tudom rajzolni, de hogy le tudnám-e rajzolni a saját kollekciómat… Nem hiszem, hogy vagyok azon a szinten. Nagyon tiszta elképzeléseim vannak arról, hogy mit szeretek, de nem tartok ott, hogy meg tudjam tervezni magamtól.”
„Nagyon röviden beszéltem Lewisszal a divatról, gratuláltam az új kollekciójához. Nagyszerű munkát végez ezzel a branddel, és tetszik, amit csinál. Határozottan olyasvalami ez, amit én is szeretnék majd csinálni a későbbiekben.”
Leclerc a hosszúra nyúló repülőutak során is szívesen rajzol vázlatokat az iPadjén – elmondása szerint jó ilyenkor egy kicsit elszakadni a versenyzéstől.
„Kitisztítja az elmémet. Legalább valami másra gondolok, nem csupán a versenyzésre. Ami szerintem nagyon jó. Korábban ez volt az egyik problémám, nem tudtam elszakadni a versenyzéstől. A divat és a zene segít. Nagyon kreatív vagyok, és ezek a dolgok segítenek abban, hogy valami másra gondoljak.”
A DOLGOK, AMIK MEGNYUGTATJÁK
A karanténidőszak alatt Leclerc némi betekintést engedett a rajongóknak magánéletébe is – megmutatta, mennyire szeret gitározni és zongorázni, ám hozzáteszi, szeretne „még több hangszeren megtanulni játszani”.
„Imádom és megnyugtat. Hatéves korom óta zongorázom, gitáron pedig akkor kezdtem el tanulni, amikor 15 vagy 16 éves voltam.”
A 22 éves pilóta szívesen szaxofonozna és dobolna, habár tudja, a szomszédok talán nem örülnének annyira ennek. Néhány saját zenét is szerzett már egyébként, ezeket azonban nem a nagyközönségnek szánja.
„Csak én hallgathatom meg őket! Talán a barátnőm meghallgatta egyszer, persze azt mondta nekem, hogy jó volt, de nem hittem neki! Olyan dolog ez, amit szeretek egyedül csinálni, nem szeretem megosztani másokkal. Amúgy sem hiszem, hogy vagyok egy adott szinten, elég nevetségesnek tűnne.”
Amikor a sűrű versenyszezon közben haza tud utazni Monacóba – és persze az időjárás is engedi –, Leclerc szívesen merül alá a tengerben.
„Imádok búvárkodni. 40 méteres mélységig van képesítésem, de ez elég is, mivel ennél mélyebben már úgysem látni semmit. Néhány haverom eléggé fél tőle, hiszen elég mélyre kell merülni. De az egyik legjobb barátommal minden vizsgát együtt csináltunk meg. Szóval a nyári szünetben tudunk búvárkodni is.”
ARTHUR, A TESTVÉR
Idén januárban a Ferrari bejelentette, Leclerc öccse, Arthur is csatlakozik a maranellóiak versenyzői akadémiájához. Bár Charles is még csak 22 éves, természetesen igyekszik mentora lenni 19 éves testvérének – habár szeretné, ha Arthur minél önállóbban boldogulna.
„Próbálom segíteni őt, amennyire tudom, másfelől viszont szeretem békén hagyni” – magyarázta a Ferrari F1-es pilótája.
„Azt akarom, hogy tudja, ott vagyok, ha szüksége van rám. És ezt biztosan tudja. De nem akarom túlságosan ott állni mögött, szerintem az autonómia nagyon fontos. Édesapám tanította ezt nekem pályafutásom során, és nagyon sokat segített. És az ő esetében is ezt szeretném. Szerintem megtaláltuk a megfelelő egyensúlyt, felhív, ha szüksége van rám.”
RÁ ÉPÍT A FERRARI
Leclerc jelenlegi szerződése 2024 végéig szól a Ferrarinál – az olaszok tehát egyértelműen rá alapoznak a jövőt illetően. A monacói tehetség első ferraris idénye lehengerlően alakult, noha kezdetben bevallottan visszafogottan állt hozzá a munkához.
„Amikor megérkeztem a Ferrarihoz, eléggé meg voltam szeppenve attól, hogy milyen nagy csapat is ez, és milyen komoly történelemmel bír. Egy álmom vált valóra, szóval nem akartam megérkezni, és rögtön azt mondani, hogy ’oké, én így szeretem’. Tudom, hogy rengeteg tapasztalatuk van, szóval megvannak az okai annak, hogy így dolgoznak.”
„Először próbáltam alkalmazkodni az autóhoz, a munkamódszerekhez, majd hat futam után elkezdtem többet kérni, hogy jobban érezzem magam néhány helyzetben, és segítsek nekik változtatni néhány dolgon.”
„És határozottan egyre jobban éreztem magam a csapatnál, és egyre inkább tagja lettem a családnak az év végére. Amikor az ember megérkezik a pályára, már ismer mindenkit. Ez más érzés, mert tudod, hogy hogyan dolgoznak. Az év elején új mérnökeim voltak, aztán rengeteg mindenen változtattunk idény közben. És aztán év végére már elégedett voltam az egyensúllyal, és azzal, ahogy együtt dolgoztunk.”
Bár a Ferrari idén nehéz időket él át, hiszen SF1000-es versenyautója képtelen a győzelmekért harcolni, Leclerc két alkalommal már dobogóra állhatott, és 45 pontot gyűjtött, miközben csapattársa, Vettel csak 16-ot.
Pontosan tudja viszont, egyik napról a másikra nem fognak a világbajnoki címekért harcolni – a korábban megtanult türelem tehát különösen hasznos lehet ezekben a nehéz időkben…
