Miután a vasárnapi versenyt már a nyitókörben félbe kellett szakítani piros zászlóval, a teljes mezőny kereket cserélhetett, ez pedig azt jelentette, hogy néhány kivételtől eltekintve mindenki el is ment a kockás zászlóig egy garnitúra gumival.
Emiatt Leclerc az 1. helyen rendkívül kontrollált tempót autózott — a gumik megóvása mellett elsősorban azért, hogy a mezőny ne szakadjon le túlságosan mögötte, és ne tudjanak kiállni az ellenfelek kerékcserére. Leclerc elárulta, természetesen nem volt egyszerű dolga az élen, hiszen eközben oda kellett figyelnie arra, hogy a mögötte autózó Oscar Piastri ne kerüljön túl közel, hogy támadni tudjon.
„Igen, úgy gondolom, hogy volt egy célzott különbség [George] Russell-lel szemben, amit nem akartunk túl nagyra nyitni. Én nem igazán támogattam ezt, mert úgy éreztem, hogy nagyon visszavettem a tempóból, és amit nem akartam, az az volt, hogy Oscar elkezdjen azonnal nyomulni” — magyarázta a Ferrari versenyzője.
„Olyan lassan mentem a verseny közepén, hogyha egyszer csak elkezded nyomni, akkor nem igazán tudod, hol kell fékezni, és ott történhetnek hibák. Szóval csak el akartam kapni a ritmust, és egy kicsit jobban akartam nyomni. De nyilván a csapat mondta nekem, lassíts, lassíts, lassíts. Szóval lassítottam, de nem ez volt a verseny legkellemesebb pillanata. Aztán az utolsó 15 körben egy kicsit jobban tudtam nyomni és jobban éreztem az autót. Azt sokkal jobban élveztem.”
„De igen, tudtam, hogy ezeket a dolgokat kell tennem, hogy megnyerjem a versenyt, vagy legalábbis biztosítsak minden lehetséges forgatókönyvet. És bármennyire is nem hiszek a szerencsében, biztos akartam lenni abban, hogy minden lehetséges forgatókönyvet lefedtem.”
Leclerc korábban két alkalommal szerzett már pole pozíciót hazájában, nyernie azonban még egyszer sem sikerült: 2021-ben el sem tudott rajtolni a futamon, egy évvel később pedig a Ferrari szúrta el a taktikáját.
„Az átokban soha nem hittem. Azonban nagyon nehéz volt az a két alkalom, amikor nyerhettem volna itt. Egyszer még el sem tudtam indulni a versenyen. A második alkalommal pedig nem hoztuk meg a megfelelő döntést, úgy gondolom” — mondta a monacói.
„Szóval nagyon, nagyon frusztráló volt elveszíteni azokat a győzelmeket. A helyzet az, hogy versenyzőként soha nem tudod, mikor lesz a következő lehetőség a győzelemre, különösen, ha a hazai versenyedről van szó, és még inkább, ha a hazai versenyed Monacóban van, ami egy ilyen különleges és nehéz pálya egy ilyen nehéz hétvégén, ahol mindent tökéletesen kell csinálnod — amit mi most megtettünk. Szóval tudtam, hogy most egy újabb lehetőség adódik. Tudtam, hogy milyen érzés volt az előző két alkalommal, amikor ebben a helyzetben voltam, de természetesen ma nagyon meg akartam szerezni azt a győzelmet, így volt egy kis feszültség.”
„De ahogy mondtam, amint felvettem a sisakot és beültem az autóba, már semmit sem éreztem. És akkor már csak arról szólt a dolog, hogy megpróbáltam maximalizálni az autó teljesítményét, gondolva a gumikra és minden egyébre, amit figyelembe kellett vennem, hogy a lehető legjobban menedzseljem ezt a versenyt. Szóval inkább a verseny előtti pillanatok és a sisak felvétele előtti pillanatok voltak azok, amik nehezebbek voltak.”
Nyitókép: Tóth Zsombor
