Lauda május 20-án hunyt el hosszú betegség után, halála pedig nagy űrt hagyott a Mercedes Forma-1-es csapatánál, mely végül sorozatban hatodik világbajnoki címét is megszerezte.

A bajnoki címeit idén szintén gyarapító Lewis Hamilton többször beszélt már arról, mennyire megviselte őt jó barátja halála, nemrég pedig úgy fogalmazott, nagyon hiányoznak neki azok a beszélgetések, melyeket Laudával ejtett meg.

„Hiányzik az, hogy üzenetet kapok tőle. Hiányzik, hogy megosszam azokat a videókat, és a mai napig rengeteg beszélgetésünket őrzöm, és újra elolvasgatom őket” – fogalmazott Hamilton.

„És az ő támogatása nélkül talán csapatot sem váltottam volna annak idején. Az ő támogatása nélkül nem lennék ennél a csapatnál. És szerintem a csapatnak sem lettek volna ilyen komoly sikerei nélküle.”

„Felment az igazgatósághoz, és megszorongatta őket. Ebben volt a legjobb. De mindig nagyon őszinte volt velem. Ő volt a híd… Toto [Wolff] versenyző volt, míg az igazgatóságban ülők nem, és fontos volt, hogy legyen ott egy igazi bajnok, akik érti és tudja, mennyire nehéz hétvégéről hétvégére jól teljesíteni, és amikor hibázol, akkor…”

„Ezért volt számomra elképesztően nagy pillér. Nagyon hiányzik nekem.”

Hamilton azt mondja, úgy érezte, kezdetben Lauda nem volt túl jó véleménnyel róla.

„Mondott rólam bizonyos dolgokat a TV-ben, és nem volt túl jó véleménnyel rólam. Aztán hirtelen abban a helyzetben voltam, hogy nagy döntéseket kellett meghoznom az életemben, és Niki volt a vonal túlsó végén. Azt gondoltam, ’wow, egy háromszoros világbajnokkal beszélgetek’, és nem is igazán ismertem őt, szóval nem mondhattam, hogy bízom ebben a fickóban.”

„De aztán leültünk Rosszal [Brawn], és leültünk Nikivel a hotelszobájában, és elkezdődött az utazás. Szeretném azt hinni, hogy megtanultuk szeretni egymást barátokként.”

Hamilton beszélt arról is, nem sokkal halála előtt meglátogatta Laudát.

„Nagyon nehéz volt így látni őt. Videókat küldözgettünk egymásnak, és láttam őt a legmélyebb gödörben, de visszatért, már egy tolószékben ült, és nagyon reménykedtem. És aztán ismét visszaesett, és elkezdett rosszabbul lenni. Ekkor mentem el meglátogatni őt. Sokkolt, hogy ágyban, becsövezve kellett látnom a barátomat. És láttam már ilyet korábban, a nagynéném rákban hunyt el. Viszont az efféle dolgok mindig sokkolóak.”