A két versenyző hatalmas csatát vívott a világbajnoki címért az elmúlt idényben, győztesként pedig végül Verstappen került ki a párharcról. A két versenyző több alkalommal ütközött is egymással, a legnagyobb baleset a Brit Nagydíjon történt, amikor Hamilton támadás közben nekiütközött Verstappen autójának, a holland pedig hatalmas sebességgel vágódott bele a gumifalba. De Monzában is összeakaszkodtak a bajnoki riválisok, akkor Verstappen volt hátul, majd beszúrt riválisa mellé, koccanásuk után pedig Red Bullja a Mercedes tetején landolt.

Häkkinen – aki két világbajnoki cím után, 2001 végén intett búcsút a Forma-1-nek – pályafutása során, az 1995-ös Ausztrál Nagydíjon horrorisztikus balesetet szenvedett: autója egy defekt következtében a gumifalnak vágódott, a finn pilóta pedig a becsapódás után elveszítette az eszméletét, és lenyelte a nyelvét. A Forma-1 akkori főorvosa, Sid Watkins azonnali gégemetszés mellett döntött. Häkkinen életét a gyors orvosi beavatkozás megmentette, és folytatni tudta az autóversenyzést, 1998-ban és 1999-ben pedig világbajnok lett a McLarennel.

A korábbi F1-es pilóta a minap egy interjúban arról beszélt, szerinte Lewis Hamilton és Max Verstappen tavaly óriási kockázatokat vállalt – ennek oka pedig, hogy nem éltek még át olyat, mint amilyet ő Adelaide-ben.

„Hogy nekem is olyan-e a stílusom, mint amit ez a két versenyző mutatott? Nem igazán, nekem nem ez a stílusom, és ez azért van, mert volt egy nagyon csúnya balesetem” – mondta a finn ex-versenyző a Press Association hírügynökségnek adott interjújában.

„Sok időt töltöttem kórházban, és ismerem a fájdalmat, ha a dolgok rosszra fordulnak. Ez a két versenyző viszont nem ismeri, szóval kockáztatnak, nagyon nagy kockázatokat vállalnak, és a versenyautó, illetve a pálya biztonságosságára hagyatkoznak.”

Häkkinen még néhány éve a Sky Sports F1 televíziónak nyilatkozva idézte fel emlékeit a félelmetes ausztráliai balesettel kapcsolatban, akkor azt mondta: „Felrobbant a gumi, és persze a legfélelmetesebb kanyarban történt, ahol óriási a sebesség, így nekicsapódtam a gumifalnak.”

„De voltak jó dolgok is: az orvosi csapat épp abban a kanyarban volt, a kórház 200 méterre volt, szóval sok pozitívum is volt. Ez a baleset viszont segített abban, hogy jobban értékeljem az életet, segített lelassulni egy kicsit. A baleset előtt mindig csak padlóig nyomtam anélkül, hogy tudnám, hogyan kell sétálni. Szóval segített abban, hogy megtanuljak előbb sétálni, és csak utána fussak. Sokkal higgadtabb lettem.”