Friss hírek

22 érdekesség a 33 éves McLaren MP4/4-esről

MP4/4, McLaren Technology Centre, MTC, 1988
Egyedülálló rekordnak számít, hogy a Mercedes immár hetedik éve megingathatatlanul uralja a Forma–1-et. Olyan dominanciára azonban mégsem voltak eddig képesek, mint 1988-ban a McLaren-Honda, amely akkor mindössze egyetlen futamon engedte át másnak a győzelmet. Jöjjön hát közel két tucat ismert és kevésbé ismert tény a (szinte) verhetetlen MP4/4-esről!

1. A McLaren az 1988-az szezonra motort cserélt, a kissé elavult TAG-Porsche helyett az előző két évben a Williams csapatot világbajnoki címekhez segítő Honda erőforrásaira váltott. Senki sem gondolta volna, hogy az új „házasság” rögtön az egekbe röpíti a McLarent: a brit istálló 1987-ben 61 pontos hátránnyal lett második az összetettben, míg 1988-ban 134 ponttal verte az ezüstérmes Ferrarit.

2. Érdekes stratégiát választott a McLaren a téli időszakra, hiszen a technikát nem az MP4/4-es csodaautóban tesztelgette, finomítgatta, hanem két 1987-es járgányba szuszakolta bele az új Honda-motort. A pilóták (Alain Prost és Ayrton Senna) az MP4/3B jelű versenygépekkel körözgettek Estorilban, Jerezben és Rio de Janeiróban is, és már attól tartottak, hogy a szezonnyitó Brazil Nagydíjon is ezt az „öszvért” kell használniuk.

3. Kilenc nappal a brazil verseny első edzése előtt az MP4/4-es végre megérkezett az imolai versenypályán tartott kollektív tesztre. Senna vette kezelésbe, és szinte körről körre egyre gyorsabbnak bizonyult. A brazil ki sem akart szállni az autóból, és estére 2 másodpercet vert a legközelebbi riválisaira.

4. A kódnévben szereplő M a főtámogató Marlboro, míg a P4 a csapatfőnök Ron Dennis korábbi istállója, a Project Four Racing rövidítése.

5. 1988-ban korántsem a Honda volt a mezőny legerősebb motorja. A japán V6-os „mindössze” 640 LE teljesítményre volt képes, míg az Osella istálló Alfa Romeo 890T turbója 700 LE-t adott le. Az olasz kiscsapat mégis pont nélküli sereghajtóvá vált.

6. Az MP4/4-est a kor legjobb tervezőmérnökei közé tartozó Gordon Murray, Steve Nichols, Neil Oatley és Bob Bell alkották meg, a páratlan siker tehát nem a véletlen műve volt.

7. Ez a McLaren bő 2 mázsával könnyebb, 1 centivel alacsonyabb, 1 méterrel rövidebb és 13 centivel szélesebb volt a tavalyi MCL35-ösnél.

8. Gordon Murray már 1986-ban, a Brabhamnél is megpróbálkozott egy „szuperlapos” autó építésével, ám a BMW-motoros BT55-össel csúnyán befürdött, abban az évben csupán 2 pontot szereztek. A McLarennél viszont már működött a koncepció, elsősorban a kompaktabb motor és a kisebb benzintank miatt.

9. 1988 az akkori turbókorszak utolsó évének számított. A szabályalkotók igyekeztek alaposan visszafogni a feltöltős motorokat, de ez az igyekezetük kudarcba fulladt. A McLaren-Honda az összesen megszerezhető pontok 83 százalékát (199) begyűjtötte.

10. A turbómotoros autók – így a McLaren is – mindössze 150 liter üzemanyagot vihettek magukkal a versenyre, míg a szívómotoros gépek 215 litert (a tankolást nem engedélyezték).

11. Az MP4/4 kormányán csupán két gomb volt, a piros a boostért, a zöld a rádió működtetéséért felelt.

12. A McLaren akkori tesztpilótája a ma versenybíróként ismert Emanuele Pirro volt. Az olasz kiszámolta, hogy abban a szezonban 108 alkalommal kellett repülőre ülnie, mivel keddtől csütörtökig minden héten a kocsival körözgetett Japánban.

13. Bár a régi TAG-Porsche és az új Honda-motor egyaránt V6-os elrendezésűek és 80 fokos henger-dőlésszögűek voltak, a csere nem ment túl egyszerűen. Máshol voltak a rögzítési pontok, ráadásul a német erőforrásban az olaj-hűtőfolyadék két hőcserélőn keresztül adta le a motortól hozott hőt, míg a Honda egyen, és persze új sebességváltót is be kellett építeni.

14. Alain Prost mindössze pár kör megtétele után közölte Ron Dennisszel, hogy az MP4/4-es meg fogja nyerni a világbajnokságot. A szezonnyitó brazil futamon Senna szerezte meg az első rajtkockát, fél másodpercet verve Nigel Mansellre (Williams-Judd), a futamot azonban Prost nyerte, csaknem 10 másodperccel Gerhard Berger (Ferrari) előtt.

15. A csapat összesen hat darabot készített az MP4/4-esből.

Fotó: McLaren

16. A bombaerős McLaren-Honda a 12. versenyen kapitulált először. Az Olasz Nagydíjon Prost motorhiba miatt esett ki, a magabiztosan vezető Senna pedig két körrel a leintés előtt belement egy felesleges lekörözésbe, és Jean-Louis Schlesserrel (Williams-Judd) kiütötték egymást. Kettős Ferrari-győzelem született.

17. Az MP4/4 hagyományos, hatfokozatú McLaren-Weismann sebességváltóval volt szerelve. A zegzugos Monacóban 3600 alkalommal kellett a pilótának lenyúlnia maga mellé a váltáshoz, olyankor tehát fél kézzel vezetett.

18. A 16 futamból megszerzett 15 győzelem mellett az is rekord, hogy a McLaren a szezon összes körének 93 százalékát a mezőny élén töltötte (csak 27 kört nem).

19. Az MP4/4-es 15 első rajtkockát szerzett, és 10-szer futották vele a verseny leggyorsabb körét. A két McLaren Silverstone-ban csak a második sorból indulhatott (a két Ferrari mögül), de a futamot Senna bő 23 másodperces előnnyel nyerte.

20. 1988-ban csak a 11 legjobb eredmény számított bele az egyéni pontversenybe. Prost túlságosan is megbízhatóan versenyzett az MP4/4-essel, így a szezon végén 3 második helyet is dobnia kellett. Hiába szerzett tehát 105 pontot, végül a 94-ből csupán 4 pontot elvesztő Senna lett a világbajnok.

21. Monacóban (ahol nem sokat változott a vonalvezetés napjainkig) Senna 1:23.998-as idővel szerezte meg a rajtelsőséget. 1994-ben ez már csak a 20. rajtkockához lett volna elég.

22. A McLaren 1988-ban átlagosan 1,19 mp előnnyel nyerte az időmérőket. A legkisebb különbséggel (0,108 mp) éppen Mogyoródon, Mansellt megelőzve.

Görgess tovább, a reklám után folytatjuk!

Ezeket is ajánljuk!

További hírek